Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyatli versei
Ahol is mintha egy új csillagon érnél révbe: Sose kérdezd, mire virradsz fel az út végére. Fölocsúdván az örömmel teli részegségből Sose félj, hogy szakadék vár az üres mélységből! A csodás, isteni létnek gyönyörét érezd át, Ha megértetted a lét nagyszerű boldogságát. Nosza! Felvonva vitorlád egyedül kell menni, A szemed vissza se nézzen, ne marasszon semmi! Ha színét veszti a kékség, a határt elérted. Csak amíg képzeleted hajt, addig tart az élted. SZÁRNYALÁS Száll, száll a lélek, ágra nem ül, lent a tengerár: így szállt talán Noé a vízen, mint szabad madár. Fölötte ott az ég, örökös felhőktől nehéz, Alatta tenger, mely sose szűnő homályba vész. Ki tudja, mennyi víz gomolyog örvénylőn alant, Sokmilliónyi hullám habokat görget, számtalant, Nem halkuló zúgás, dagadó ének hangja ez, Sokmillió akkordba futó milliónyi nesz. A csillagok magas birodalmába küzdve hág, S meglátszik már egy gondok ölén álmodott világ. Egy éltető szép hangulat, égből jövő vigasz, A képzeletnek szárnyat adó érzésből jön az. Csak ily magasban látszik a sejtelmes szárnyalás, Vas-szárnyú nagy madársuhanás minden szárnycsapás; S anélkül, hogy feltűnne a ködből a láthatár, Szabad magasba parttalanul száll, szabad madár. KIRÁNDULÁS Kandiiliből Csubukba 9 kirándult a társaság, Halk csónakon csak két evezőnk csobban itt-amott. Talán mi töltjük az időt ily mulattatón? Vagy tán a gyors idő az, amely minket éget el? Elmém miért ragadta meg ily ősi gondolat?
