Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - KAMP SALAMON: Der gebundene Stil. Johannes Brahms orgonazenéje

A B C A B Fúga első téma kidolgozási terület közjáték átvezetés ellenmotívum témakidolgozás közjáték tonika domináns moduláció tonika domináns Szonáta főtéma melléktéma főtéma melléktéma expozíció kidolgozás repríz Mindezeken kívül Brahms - a g-moll fúgához hasonlóan - itt is alkalmaz passacagliaszerű megoldásokat, amikor az utolsó kidolgozási területen a téma eredeti formáját a tenorban, a témafej augmentált alakját pedig egymás után két ízben a pedál szólamban szólaltatja meg. 42 sempre piüf 7J],

r3i

T

JTJljJ

_ >&5 r r r r \ r f Ped. r 46 BET JTTi r r r r "r r

# j . » tJj .1 J r r r'r-'T 50 ÍJ ttff f PC£f *r > py * t * r > y * T T= Brahms: a-moll fúga (42-52. ütem) Brahms zenéjének Schumann művészetével való rokonítása közismert. Mégis, míg Schumann a kontrapunkt legszigorúbb szabályainak érvényesítése mellett a legfelső szólam abszolút vezető szerepét részesíti előnyben, addig Brahms a konstrukciós logika és tisztaság eszményétől vezérelve minden egyes fúgájának egyéni stílust kölcsönöz.