Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - KŐRÖSINE MERKL HILDA: Egyházi énekköltészet a dán-norvég közös irodalomban

Egy volt istenével, népével és önmagával. Alakja és művei egyaránt meggyőző erővel hatottak, függetlenül attól, hogy vallásos vagy profán témát választott. Igehirdetése költészet, költészete igehirdetés volt, mindig konkrét és szemléletes. Képei természetesek, életközeliek, aprólékosan tükrözik a közönség - a norvég parasztság - igényeit, gondolkodását. Dass, a lelkipásztor egész életét népének szentelte; fontos szerepet játszott a norvég nemzettudat kialakulásában. Elkötelezettsége indította arra, hogy vallásos tárgyú költészete mellett a topografikus műfajok területén is alkosson. A hazai táj és ember Dass ábrázolásában szinte eggyé válik, miközben a titokzatos, „világ végén lévő" északi ország adottságairól, szépségéről és gazdagságáról ír. A Nordlands Trompet (Észak harsonája)

18 cím az ébresztésre, az újrakezdésre, az elindulásra és az utolsó ítélet harsonájára egyaránt utal. A profán témájú és hangvételű művet erős jobbító szándék, szigorú erkölcsiség és rendíthetetlen hit járja át. Ilyen szempontból nem különbözik Dass vallásos énekköltészetétől: A dán-norvég egyházi énekkultúra a névtelen és a kevéssé ismert költők, majd az említett klasszikusok munkásságának köszönhetően elérte az európai protestáns énekköltészet színvonalát. Thomas Kingo állításának helyessége mind Dorothe Engelbretsdatter, mind Petter Dass esetében beigazolódott. A dán és norvég vallásos költészet lényegében már nem szorult „külhoni szárnyakra"; évszázadok óta folyamatosan csendülnek fel a saját egyházi énekek. Isten Isten ha minden föld pusztasággá lesz is, Isten Isten ha minden ember az élettől búcsút vesz is. Ha az emberek elmúlnak, az Úr országában Ezrével hemzsegve, mind a cimbalmot pengeti Edes hangon.

19 (Ford.: M. H.) PETTER DASS SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED

20 Úristen! Szent nevedet, a drágát, az egész világon buzgón imádják, akik csak élnek, fennen dicsérnek, magas személyed szolgák, legények imádják. Szép, ha a száj leróhatja váltig, ami Istennek tőle kijár itt: a szurdok torka, a liget bokra, az összes óra hirdeti sorra csodáit. Ha az ember arra vetemedne, hogy Istent gonoszul elfeledje,