Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - KORENCSY OTTÓ: Fordítástudomány és műfordítás (A hűség énekei. Két német kisepikai mű...)

közökkel is pótol, például a. fellelni ige használata a forrásnyelvi semleges aufsuchen fordítására. A helyesírás mellett bizonyos szavak is tükrözik a kort; közülük kiemelendő a gemein szó, mely Goethe korában, mint a fordításban látjuk is, körülbelül annyit jelentett, hogy általános, világi. Meyer Schaffneréhez hasonlóan itt is szinte Shakespearejelenségről beszélhetünk, hiszen a mai német beszélő számára ez a szó már csak az aljas jelentéssel bír. (Hasonló jelentésváltozás a magyarban: közönséges, mint általános, illetve nyilvános, valamint - később - közönséges, mint durva.) A célnyelvi olvasó tehát ezen a helyen jobban érti a szöveget, mint a forrásnyelvi, ami, mint láttuk/látjuk nem ritka jelenség. A Franken kifejezés Goethénél franciát jelent, ám a magyar fordításban a franciák helyett frankok áll, ami szinte teljes ekvivalenciát tesz lehetővé, mivel a Franken szó ma németül ugyanúgy csak a frankokra vonatkozik, mint a magyar nyelvben. Meyer és Goethe művét egy kiadásban olvasva talán szóvá is tehetjük, hogy a Frank szó Hutten esetében is gyakran előfordult, éspedig annak kapcsán, hogy a lovag frank származású volt; ez esetben igazi frank és nem francia. Ha már a franciáknál tartunk, elmondhatjuk azt is, hogy Goethe korának német nyelve számos, a mai olvasó számára történelmi konnotációval bíró francia kifejezést tartalmazott, melyek közül e műben viszonylag kevés található, például Surtout (köpeny). Fordíthatatlan, illetve magyarázatra szoruló reália is viszonylag kevés van a műben, ilyen például a Römer, melyet a fordító lábjegyzetben ismertet (kehely formájú színes borospohár a Rajna vidékéről), vagy a Gemüt (ist sein Gemüt auch erhitzt), amely a németen kívül nem fejezhető ki egyetlen szóval, s amely magyarul túlfűtött agy formában jut kifejezésre. Fordítható, ám formailag nehézkes a Wöchnerin (gyermekágyas nő) is, mely a forma figyelembevételével hol csupán nő, beteg nő, avagy gyermekágyas lesz. A forrásnyelvi szövegben a szavak helyett sokkal inkább bizonyos nyelvtani szerkezetek hatnak régiesen a mai olvasóra. Megemlítendő az úgynevezett verbum afinitum használata, mely az összetett múlt idejű formában nem tartalmaz időbeli segédigét: die den Zug mit gesehn a ma használatos die den Zug mit gesehen haben helyett. Hasonló még: als nun Hermann geendet, wie er begonnen stb. Néhány esetben az összetett igeidők alkotórészét képző befejezett főnévi igenévből hiányzik age- szócska (nun ist er kommen), ami már Goethe korában is régiesnek számított. A fordító ezeket a szerkezeteket nem próbálja régies magyar szerkezetekkel visszaadni, mivel ezek hatása valószínűleg más konnotációval járna. A német szövegben feltűnő a birtokos eset rendkívül gyakori használata igék és melléknevek vonzataként: der schönen Tat noch erwähnen, des Mahles genießen, ami a mai német nyelvben nagyon ritka jelenség és néhány esetre korlátozódik. A birtokos szerkezetek egy másik archaikus formája is előfordul a szövegben, az úgynevezett megszakított birtokos szerkezet, amelyben birtok és birtokos közé betoldás jut: viele gewiß der Euren bedürfen's, auf das Mäuerchen setzten beide sich nieder des Quells. A magyar nyelv a némettel ellentétben a birtokot, és nem a birtokost jelöli, mely szerkezetben a birtokos áll a birtok előtt, ezért a forrásnyelvi archaizmus nyelvtani szerkezettel nem adható vissza, marad tehát a kompenzáció más eszközökkel, elsősorban régies hangulatú