Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Figyelő - KERTÉSZ BOTOND: Három forráskiadványról [Nógrád megyei lelkészek és tanítók díjlevelei, 1784-1804 Galcsik Zsolt-Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332-1951) Gémes István: Hungari et Transylvani... egyetemjárók Tübingenben]
A diákok szociális, családi hátterét bemutató következő alfejezet és a szakválasztást bemutató alfejezet szorosan összetartozik, s az utóbbi végéről nem hiányzik a kutatást megkönnyítő táblázat sem. Az adatok újólag bizonyítják a lelkészcsaládok nagy szerepét egyházunk történetében. Az iskolai végzettségről szóló alfejezet adatok hiányában inkább csak általános tájékoztatást nyújt, a diákok életkorának táblázatos bemutatása pedig megerősíti eddigi ismereteinket az egyetemjárási szokásokról. Az ösztöndíj-lehetőségeket tárgyaló, különben nagyon fontos alfejezet talán inkább a könyv elejére illett volna. Az utolsó alfejezet - Akik nem tértek vissza címmel - érdekes életpályákat ismertet. Tudjuk, hogy a peregrinusok döntő többsége visszatért hazájába, ahol egyházi szolgálatba állt. Gémes István - a 18. század közepéig terjedő időszakból - tíz olyan diákot mutat be, aki nem tért haza, de akinek életútját több-kevesebb részletességgel sikerült feltárnia. írásából úgy tűnik, hogy mindegyik életút külön történet, a kintmaradás mögött nem lehet valami közös motivációt felfedezni. A szerző gyakran idézi a dokumentumokat - a mai követelményeknek megfelelően - eredeti nyelven és betűhív átírásban, azonban a könyv olvashatóságát és érthetőségét javította volna, ha a nem magyar (német és latin) nyelvű forrásidézeteket fordításban is közli. A munka lényegében adattár, és elsősorban kézikönyvként használható a történelem (nem csak az egyháztörténet) kutatói számára. Az adattár jelleget oldja az adatok feldolgozására tett kísérlet a III. fejezetben. Kicsit zavaró, hogy a II. fejezet jegyzetanyaga olyan, mintha folyamatos olvasásra készült volna. Gyakori a nem elég pontos odavissza utalás más jegyzetpontokra. Ez zavarja az adattárként való használatot, hiszen aki csak egy-egy tübingeni peregrinus adatira kíváncsi, az nem fogja végigolvasni folyamatosan valamennyi jegyzetet, s nehezen fog kiigazodni az utalásokban. A munka apróbb hibái ellenére jól használható, fontos kézikönyv. A hibák talán abból fakadnak, hogy a szerző túlzottan szereti a témáját, és nem tud eléggé objektív maradni. Ez azonban - más szempontból - erény. Ilyen tárgyszeretet nélkül nehezen születnének meg a nagyon sok munkát és elhivatottságot feltételező fontos művek. Az adattárak és forrásfeldolgozások a történelmi kutatás alapjai, de műfajuknál fogva inkább csak a szűkebb szakmai közönséghez jutnak el. Ezért nem dicsérhető eléggé Gémes István elhivatottsága és alázata, amellyel ezt a munkát összeállította és közrebocsátotta. Reméljük, hogy a fenti három kiadvány betöltheti kettős hivatását: egyrészt példája nyomán újabb forrásközlések és adattárak jelenhetnek meg egyházunk történetének nehezen fellelhető dokumentumaiból, másrészt - már ezen kötetekre is támaszkodva - színvonalas feldolgozások látnak majd napvilágot, ezzel is szűkítve egyháztörténetírásunk terjedelmes fehér foltjait. Önbecsülést is adhatnak ezek az első látásra csak a szakembereket érdeklő művek: egyházunk története van olyan fontos és érdekes, hogy kutatása világi történészek számára is kikerülhetetlen. Éppen ezért nekünk is fokozott a felelősségünk, hogy történetünket feltárjuk és feltárhatóvá tegyük. Kertész Botond
