Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - KORENCSY OTTÓ: Fordítástudomány és műfordítás (A hűség énekei. Két német kisepikai mű...)

Fordítástudomány és műfordítás A hűség énekei. Két német kisepikai mű. Conrad Ferdinand Meyer: Hutten végnapjai Johann Wolfgang Goethe: Hermann és Dorothea Fordította: Hárs Ernő (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2001) Mit szabad a kutatónak? Néhány szó a fordítástudományról Szabad-e a nyelvésznek, a fordításkutatónak értékítéletet mondani? Kijelentheti-e bárki egy fordításról, hogy jó, avagy igénytelen, netán rossz? Aki olvasott idegen nyelvből magyarított, teljesen érthetetlen használati utasítást, mondjuk egy elektromos géphez - ez napjainkban igen gyakran előfordul -, talán meg sem érti a kérdést; számára nyilvánvaló, hogy van jó és van rossz fordítás. A rossz fordítás, melynek létrehozásakor a fordító képtelen vagy a forrásnyelvi szöveget megérteni, vagy azt célnyelvi szövegre átültetni, nem képezi, nem is képezheti a fordítástudomány, a transzlatológia tárgyát, hiszen ez esetben nem is beszélhetünk fordításról, csupán szélhámosságról, jobb esetben kísérletezésről. A fordítástudomány olyan fordításokkal foglalkozik, amelyek forrásnyelvi szövegek adekvát célnyelvi újraalkotását jelentik. A kérdés azonban ennek ellenére fennáll: érvényes lehet-e a fenti kérdés, mármint hogy létezik-e jó és rossz fordítás irodalmi művek esetében is? Léteznek-e olyan kritériumok, melyek segítségével mérhető a műfordítás, ahogy a magyar nyelv irodalmi művek fordítását nevezi? Szánjunk néhány mondatot ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására is, hiszen rövid elméleti bevezetés nélkül szinte lehetetlen egy fordítás vizsgálata. A fordítástudomány, amely az elmúlt fél évszázad során rohamos fejlődésen ment keresztül, számos iskolát hozott létre, melyek bemutatása nem lehet ennek a rövid írásnak a feladata. Azonban mindenképpen megjegyzendő, hogy a fordítások elemzésénél alapvető különbség van az irodalmi és a nyelvészeti megközelítés között. Míg a műfordításokkal az irodalomtudomány már régóta foglalkozik, fordítások vizsgálata a nyelvészet módszereivel viszonylag fiatalnak számít. Az irodalmi és a nyelvészeti megközelítés között jelentős különbségek is vannak; míg az irodalmi módszer általában értékelő jellegű, tehát jónak, avagy rossznak, netán középszerűnek ítél meg egy fordítást, addig a nyelvészet tartózkodik az értékeléstől, és inkább leíró módon jár el. Az irodalmárt általában a kész célnyelvi fordítás érdekli; a fordító által alkalmazott megoldások és a fordítás folyamata kevésbé foglalkoztatják. A nyelvész-kutató sohasem preszkriptív, tehát nem ad tanácsokat, mit csinált jól vagy rosszul a fordító, és hogy szerinte mit kellett volna tennie, hanem - mint már említettük - deszkriptív módon látja el feladatát. Vizsgálatunkban tartózkodni fogunk az értékítéletektől, és csupán leíró jellegű analízist adunk, hiszen fordítástudomány nem azonos a fordításkritikával, melynek célja éppen az értékítélet meghozatala. Felmerült már az a kérdés, mely ismérvek segítségével vizsgálhatók a fordítások.