Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - KERTÉSZ BOTOND: Három forráskiadványról [Nógrád megyei lelkészek és tanítók díjlevelei, 1784-1804 Galcsik Zsolt-Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332-1951) Gémes István: Hungari et Transylvani... egyetemjárók Tübingenben]

egyetemek látogatásának nem kis része volt abban, hogy egyházunk olyan kiemelkedő szellemi teljesítményt nyújtott az elmúlt évszázadokban. Gémes István munkája a tübingeni egyetemen 1534-1918 között megfordult kárpát-medencei egyetemjárókról a teljesség igényével igyekszik képet adni. Könyve I. fejezetének elején ismerteti azokat a korábban megjelent dolgozatokat, melyek az egyetem magyarországi hallgatóinak névsorát már megpróbálták összeállítani. Pontosan behatárolja az évkort, 1523-tól, amikor az első magyarországi diák megjelent Tübingenben, 1918-ig, a történelmi Magyarország széteséséig. Területileg a Kárpát-medence a kutatás tárgya, azonban tesz néhány kivételt, amikor a nevek hangzása alapján nem a Kárpát-medencéből érkező, de feltehetőleg magyar származású diákokat is feltüntet. A következő alfejezet a tanulmány forrásait mutatja be meggyőző részletességgel, érzékeltetve a különböző források erényeit és korlátait. A Vázlatos történeti háttér címet viselő alfejezet Magyarország, ezen belül a hazai protestantizmus majd' 400 éves történetét foglalja össze. Véleményünk szerint nyolc oldalon nem érdemes olyan öszszefoglalót adni, melyet nagyobb részt ismer, vagy más kézikönyvekben, lexikonokban is megtalál az olvasó a számára szükséges részletességgel. Előnyösebb lett volna a tübingeni egyetem történetét ismertetni ebben a részben, hiszen ez jóval ismeretlenebb, és nehezebben hozzáférhető a könyv feltételezett olvasói számára. A munka II. fejezete a könyv legterjedelmesebb és legfontosabb része: az időrendi névsor a hozzákapcsolódó jegyzetanyaggal, amely 713 tübingeni egyetemre járó legfontosabb fellelhető adatait tartalmazza. A táblázatban megtalálhatjuk a pontos forrásmegjelölés után a bejegyzés évét, majd magát a bejegyzést is. A táblázathoz kapcsolódó jegyzetek a hallgatókra vonatkozó összes további adatot tartalmazzák. Jegyzet csak abban az esetben járul az egyes bejegyzésekhez, ha - egyéb forrásból - többletinformációt nyújt. Megkönnyítené a táblázat használatát, ha fel lenne tüntetve, hogy mely névhez találunk jegyzetet is. Maguk a jegyzetek nagyon értékes információkat tartalmaznak, és a szerző alapos és komoly kutatómunkájának legkiválóbb tanúbizonyságai. Használatukat azonban megnehezíti, hogy az információk és forrásaik nem különülnek el egymástól. A forrásmegjelölésekre talán itt is - mint a kötet többi részében - a lábjegyzetelés lett volna a legalkalmasabb. A diákok felsorolása után a III. fejezet az adatok feldolgozására tesz kísérletet. Az első alfejezet a földrajzi származást elemzi, ezért a függelékben még négy térképvázlat tartozik hozzá. A felosztás kissé anakronisztikusnak tűnik. Erdély külön kiemelése teljesen jogos, hiszen az erdélyi szász egyház a magyarországi egyháztól teljesen független, önálló evangélikus egyház volt. A „Felvidék" külön kiemelése már vitathatóbb: egyházigazgatásilag három egyházkerülethez tartozott, és társadalmilag, történelmileg sem lehet egymásba mosni a szabad királyi városokat, a bányavárosokat vagy a szepességi szász városokat. Sopron talán együtt maradhatott volna a Dunántúllal, s nem kellett volna külön kezelni. Kicsit merev az időbeli felosztás is. Mint tudjuk, a századfordulók ritkán képeznek korszakhatárt. Ezért a diákok számának változását nem indokolt az egyes századokra vetíteni. Az összevetést könnyebbé tenné, ha a számsorokat táblázatba rendezte volna a szerző.