Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - KERTÉSZ BOTOND: Három forráskiadványról [Nógrád megyei lelkészek és tanítók díjlevelei, 1784-1804 Galcsik Zsolt-Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332-1951) Gémes István: Hungari et Transylvani... egyetemjárók Tübingenben]

hatjuk. Ezt azért fontos kiemelnünk, mert Szécsény előbb a bányai, majd 1891-től a dunáninneni egyházkerülethez tartozott. A régebbi bányai egyházkerületi anyagok a II. világháborúban megsemmisültek, a dunáninneni anyag legnagyobb részét pedig valószínűleg Pozsonyban őrzik. Galcsik Zsolt megpróbálta a pozsonyi anyagot is felkutatni, de a (kötetben tévesen egyházmegyeinek fordított) pozsonyi egyházkerületi levéltárban nem találtak Szécsényre vonatkozó iratot. A dunáninneni egyházkerületi levéltár anyaga valószínűleg nem is itt, hanem az állami levéltár kezelésében lehet valahol, egyelőre feltáratlanul és kutatásra nem alkalmas állapotban. Ritka erénye a bevezető tanulmánynak, hogy a kutatás „negatív" eredményeiről is beszámol. Megtudjuk, hogy mely levéltárak azok, ahol a szerző hasztalan keresett Szécsényre vonatkozó adatokat. Ezzel a későbbi kutatók dolga mindenképpen könynyebbé válik. A könyv második fejezetében a társszerző Tóth Krisztina - elsősorban a latin nyelvű források fordításával járult hozzá a kötet elkészítéséhez - tanulmányát olvashatjuk az egyházlátogatások történetéről, lezajlásáról, céljairól. Tóth Krisztina külön tárgyalja a katolikus és protestáns egyházlátogatások jellegzetességeit. A protestáns alatt itt elsősorban reformátust kell értenünk, bár a könyvben evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek olvashatók. Mégsem tehetünk szemrehányást a szerzőnek, hiszen az evangélikus egyházlátogatások rendjéről, történeti kialakulásáról, jellegzetességeiről összefoglaló tanulmány még nem született, így szakirodalom hiányában a református egyházlátogatások gyakorlatát kellett ismertetnie Tóth Krisztinának. A mintegy 65 oldalas harmadik fejezet képezi a könyv legfontosabb tanulmányát, Szécsény egyháztörténetéről, felekezetek szerinti bemutatásban. Legrészletesebb ismertetését a szécsényi katolikusok történetének kapjuk, ahol templomok, majd a városban működött szerzetesrendek szerinti felosztásban kísérli meg Galcsik Zsolt tisztázni a legvitatottabb kérdéseket. Az egyes templomok középkori keletkezéstörténetének, elhelyezkedésének, a szerzetesrendek jelenlétének kérdéseire eddig adott szakirodalmi válaszok részletes bemutatása után Galcsik Zsolt a régészeti eredményekre és a források adataira támaszkodva ismerteti saját következtetéseit. Minden esetben kijelöli a további kutatások legfontosabb irányait. Az evangélikus gyülekezet történetének ismertetésekor elsősorban a 17. századi lutheránus jelenlét kérdéseit vizsgálja a szerző. A 16. század evangélikus egyháztörténete a Szécsényre vonatkozó közvetlen forrásokból valóban nem ismerhető meg, a 18. század végétől újrainduló lutheránus gyülekezet történetét pedig a később közölt jegyzőkönyvek rögzítik. A 17. századi gyülekezet megjelenése, kiterjedtsége, istentiszteleti helye, városban betöltött szerepe és a katolikusokkal való kapcsolata további kérdéseket vet fel, amelyekre Galcsik Zsolt a választ is megkísérelni. A tanulmány további részletei ismertetik a könyvben dokumentumokkal is szereplő reformátusok és izraeliták rövid történetét, valamint az összes olyan felekezetet, amely Szécsényben 1950ig megjelent. A tanulmány végén összefoglaló adatokat találhatunk az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben feltüntetett legfontosabb számszerűségekről; az egyes felekezetek lélekszámáról (a népszámlálási adatokat is feltüntetve), a lelkészek, tanítók, bábák nevéről és