Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Figyelő - KERTÉSZ BOTOND: Három forráskiadványról [Nógrád megyei lelkészek és tanítók díjlevelei, 1784-1804 Galcsik Zsolt-Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1332-1951) Gémes István: Hungari et Transylvani... egyetemjárók Tübingenben]
szolgálati idejéről. Evangélikus szempontból ide kívánkozna a gyülekezet felügyelőinek felsorolása is. A fejezet végén Szécsény öt képi ábrázolásának egyháztörténeti elemzését olvashatjuk. A kötet negyedik fejezetét Őze János tanulmánya képezi a szécsényi Szentlélek-templomról. A szerző ismerteti az egyházlátogatási jegyzőkönyveknek a templomra vonatkozó adatait, ezekből rekonstruálja alaprajzát és külsejét is. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a 18-20. századi helyi térképek, valamint fotók alapján kísérletet tesz a templom helyének meghatározására. A tanulmány egyrészt Szécsény egyik fontos középkori templomának legfontosabb építészeti adatait tárja fel, másrészt segítséget ad egy esetleges régészeti kutatás elindításához. Az ötödiktől a nyolcadik fejezetig terjedő rész felekezetek szerint közli a római katolikus, evangélikus, református és izraelita forrásokat. Az idegen nyelvű feljegyzéseket magyar fordításban, a magyar nyelvű forrásokat pedig - a mai elvárásoknak megfelelően - betűhív módon teszi közzé. Az 1607. évi.templomátadási oklevelet a betűhív átíráson kívül a könnyebb érthetőség kedvéért mai helyesírással is közli. Minden forrásközlés előtt pontosan feltünteti az irat nyelvét, pontos levéltári jelzetét és esetleges eddigi kiadásainak bibliográfiai megjelölését. Lábjegyzetei pontosak és informatívak, az előforduló személyekről lehetőleg minden fellelhető adatot közölnek, a megemlített helységek mai nevét is megadják. Néhány értelemzavaró sajtóhiba - elírt évszámok és nevek - sajnos bennmaradt a kötetben, elsősorban a lábjegyzetek között. Szerkezeti szempontból kifogásolható, hogy a borítón is megjelenő, Szécsényben 1729. január 16-án bekövetkezett „csodás égi jelenség" német nyelvű röplapjának szövege, valamint Könnyű József csillagász tanulmánya az egyházlátogatási jegyzőkönyvek kronologikus rendjében helyezkedik el. Könnyű József tanulmányának - amely paraszelén holdhálónak értelmezi a jelenséget - inkább a kötet elején lett volna a megfelelő helye. A könyv 6. fejezete az 1607. évi, templomátadást elrendelő oklevelet és a tíz evangélikus püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyvet közli. A tizenegy dokumentum közül eddig négy jelent meg nyomtatásban: az 1607-es oklevél, 1657-es vizitáció (latinul), és a két utolsó, 1899. és 1928. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv. Az 1928-as jegyzőkönyvet Galcsik Zsolt korábban már közölte, az 1899-es jegyzőkönyvet pedig szintén ő adta ki reprintként a közelmúltban. Négy kisszellői jegyzőkönyv az 1798., 1805., 1813. és 1819. évben ad Szécsényre vonatkozó - egy-két soros - adatot. Létszámot csupán az 1798-as jegyzőkönyv közöl, a többiből csupán annyi derül ki, hogy Szécsény azokban az években Kisszellő szórványa volt. Az 1838-as kisszellői jegyzőkönyv beszámol Szécsény iskolával és tanítóval rendelkező leánygyülekezetté válásáról, az 1867-es pedig arról, hogy Szécsény anyagyülekezetté alakulása is elkezdődött. Az 1878-as, 1899-es és 1928-as jegyzőkönyvek már valóban a szécsényi evangélikus anyagyülekezetben tartott egyházlátogatások eredményét rögzítik. A jegyzőkönyvek történeti részéből többek között megismerhetjük az anyagyülekezetté válás hosszú folyamatát, a Pulszky család szerepét az evangélikus gyülekezet talpra állításában, a templomépítés történetét, és az I. világháborút követő gazdasági összeomlás tragikus következményeit. Maguk a jegyzőkönyvek meglehetősen terjedelmesek, részletesek és - a 19-20. század fordulójára nem mindig jellemző módon - a
