Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - LÁSZLÓ EMŐKE: A besztercebányai ágostai hitvallású evangélikus templom régi magyar hímzései

szószéke), ötvöstárgyakon, habán kerámiákon, s láthatók korai példái a nyugat-európai hímzésmintakönyvekben is. A spirálisan kunkorodó indák az 1600 körüli angol hímzéseknek is jellemzői. A borvörös és fehér selyemfonallal, ezüst és aranyozott ezüstfonallal hímzett ötödik kendő sarkaiban körte alakú motívumból eredő, körbekanyarodó virágszál látható. Közepén nagy, nyolcszirmú rozetta, a középmotívumot a száron áthajló kisebb, zárt gránátalmák, tulipán, levelek s a száron ülő négyszirmú virágok övezik. Közepén levélkoszorúban Isten Báránya, alatta az MF betű valószínűleg az ajándékozó monogramja, a koszorú fölött I.C. Krisztus nevére utal, a koszorú alatt pedig az 1683-as évszám az ajándékozás idejére. Mint említettük, a sarokmotívumok rajza, az egyes virágok geometrikus kitöltése, a hímzés technikája egyaránt kiváló mesterre vall. A középső koszorú más, gyakorlatlan kéz munkája, melyet a korábban készült keszkenőbe hímeztek. Az egy oldalra hajló ág vagy levél, s különösen az a forma, mikor e félkörívbe virág hajlik be, szintén jellegzetes török eredetű motívum. A török csempéken, edényeken, hímzéseken kedvelt díszítmény valószínűleg perzsa eredetű, két magyar változatát a hatodik és hetedik kendőn figyelhetjük meg. A borvörös selyemfonallal és aranyozott ezüstfonallal hímzett hatodik kendő sarkaiba egy-egy majdnem kört alkotó virágtő illeszkedik, szárán különféle apró virágokkal és levelekkel. Csúcsán nagy gránátalma, szárából ugyancsak nagyméretű, a szart keresztező, fogazott szélű levél hajt ki. Az oldalak közepén az ajándékozó felirat: SUS: / KOP: / A.D. /1686. Az ajándékozó személyét sajnos ez ideig nem ismerjük. Divald Kornél azonban a Besztercebányai Múzeum hímzései között leír egy másik kendőt, melynek ajándékozója és az ajándékozás időpontja egyezik ezzel az úrvacsorakendővel, ennek sarkaiban virágkoszorúban Isten Báránya volt.

13 Több hasonló, a Felvidékről vagy Észak-Magyarországról származó kendőt ismerünk. Még kettőt őriz a budapesti Iparművészeti Múzeum, közülük az egyik a hetedik kendő, a besztercebányai evangélikus egyháztól, a másik a zólyomi római katolikus templomból származik. Kettőt őriz a besztercebányai Közép-szlovákiai Múzeum, egyikük szintén az evangélikus egyházé volt egykor.

14 Divald Kornél az eperjesi evangélikus templomban lelte föl aranyfonallal hímzett változatát

15 és a kömlődi (Komárom megye), valamint a kenézlői (Szatmár megye) református egyház régi hímzései között is található egy-egy hasonló kendő.

16 A zöld selyemfonallal és aranyozott ezüstfonallal varrott hetedik kendő sarkaiba hasonló, félkörívesen meghajló virágszárakat hímeztek, a virágszár végén elnyílt tulipán csüng, szárát az előbbinél hangsúlyosabb, fogazott szélű levél keresztezi. A levélből és szárból még kisebb virágok, levelek és a körtéhez hasonló motívum, miribóta ered. A hajlékony vonalvezetés, a szárat díszítő és a virágok csúcsán kunkorodó apró kacsok a barokk úrihímzések jellemzői, könnyedebbé teszik a geometrikusán mintázott, tömörebb felületeket. A hét kendőn a magyar hímzések számtalan jellegzetessége megfigyelhető. A motívumok egyes részeinek geometrikus mintázására az egész magyar hímzésanyagban az egyik legszebb példa a harmadik kendő. Ezen a csíkok, rombuszok, farkasfogas kitöltések mellett a színgazdagság és a selyem- és fémfonalak váltogatása is fokozza a dekoratív hatást. Színben visszafogottabb változatát látjuk a hetedik kendő zöld-arany felületén. Az arany- és ezüstfonalak vagy különféle színű selyemfonalak szirmonkénti