Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - JOSEPH LORTZ: Kerülőutam a történelemhez

olyan törvényről van szó, amely az egész életre igaz, kivéve természetesen a merkantil kereskedelmet. Ha ezen kategóriák segítségével tekintjük át az egyház történetét, azt tapasztalhatjuk, hogy kettős törvény hatalma alatt áll, kettős irányú a föladata. Egyfelől isteni alapításként, a kezdet tisztaságát meg tudta őrizni; másfelől élő szervezetként, a kultúrák áramlásában el tudta magát fogadtatni. Törvénnyé lett a „mérsékelt alkalmazkodás". Különös hangsúlyt kap a „mérsékelt" jelző, amiben kifejeződik a kereszténység önmagát megtartó ereje mind az antik világban, mind a germánoknál; azzal együtt, hogy a kultúrájukra igent mondott. Ott azonban, ahol eltért ettől a magatartástól, ti. attól, hogy az egyes népek sajátosságait tiszteletben tartsa (az újkori misszióban, sajnos, gyakran találunk erre példát), súlyos árat kellett fizetnie. Gyakran használtuk már ezt a szót: a 'történelem'. De valójában mi is a történelem? A történelem a múltban játszódik, azonban nem csupán elmúlt dolog. A történelem - a jelenre ható múlt. Saját korunk igen nagy részben a velünk együtt élő múlt. A múlt él és kihívást jelent számunkra - ellenkező esetben nem is tartozik a valódi történelemhez, és nem érdemli meg, hogy tanulmányozzuk. Mit jelent, hogy a történelem kihívás számomra, számunkra - ma? Hogyan? Csak egy okot említünk: mert a történelem, pozitív vagy negatív értelemben, befejezetlen; - be kell fejezni. Pozitív értelemben ez világos és könnyű: a gondolkodók, költők, művészek, államférfiak, teológusok és szentek nagy gondolatait, felismeréseit, alkotásait fel kell használnunk, továbbítanunk kell őket; termést kell, hogy hozzanak. Negatív értelemben a gondok mélyebben gyökereznek: minden valóban jelentős történelmi helyzet feladatot rejt magában kortársai számára. Ha ezt a feladatot nem képesek kielégítően megoldani, ha a megoldás hibás, ha a következő nemzedék számára nyomasztó, fenyegető helyzet alakul ki, lehetőség van arra, sőt, szükségszerűvé lesz, hogy az egykori feladatot ismét megpróbáljuk megfogalmazni és az egykori rossz vagy kevéssé sikerült megoldás helyett új, tisztább megoldást adjunk. Ezzel végül eljutok a főponthoz, amelyet kétségtelenül életművemnek tartanak: a reformáció újbóli értelmezéséhez, s ebből kiindulva a kísérlethez, hogy éppen ennek a reformációnak a feladatát újra, tisztábban ragadjam meg. Néhány címszó: Megállapítottam: ha történetileg szemléljük a kérdést, bizonyos középkori és késő középkori jelenségek miatt az egyházban elkerülhetetlenné vált egy reformáció, egyházi forradalom formájában. Luther és Kálvin reformációja örökbecsű gazdagodást hozott a kereszténység világának, s nyilvánvalóan pozitív szerepet is játszik Isten üdvtörténetében. Hiszen: ha igaz az a meggyőződésünk, hogy Mennyei Atyánk akarata nélkül semmi sem történik,