Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - JOSEPH LORTZ: Kerülőutam a történelemhez
/•—• I <3 gondolat uándorútján ha még csak egy verebecske sem esik le Atyánk akarata nélkül, ha Isten a történelem ura, akkor hát mennyivel inkább kell akaratával számolnunk egy olyan történésben, mint amilyen a reformáció volt! Hiszen az egész világ történetére kihatott! Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a reformáció óta emberek milliói tették meg útjukat az örökkévalóságba anélkül, hogy a kialakult helyzeten változtathattak volna; hogy a megváltozott körülmények több keresztényt érintettek, mint ahány keresztény korábban egyáltalán élt a földön. E tények súlyát egyáltalán nem lehet figyelmen kívül hagyni. A reformáció vallási szempontból pusztán negatív megítélését ez máris lehetetlenné teszi minden keresztény ember számára. A reformáció Németországban című könyvem megírásakor célkitűzésem egyáltalán nem az volt, hogy a reformáció pozitívumait, Luther vitatható, nagyszerű és zabolátlan személyét melegen értékeljem, egyidejűleg pedig kritizáljam, s e kritikát mélyenszántóbban is kifejtsem. Csupán a tényeket rögzítettem, ahogy lehetőségeim engedték. Mindenesetre olyan eredményre jutottam, amely egyesek számára örömet és vigasztalást jelentett, másoknak pedig bosszúságára és rémületére szolgált. És mégis, a reformáció egy óriási téves megoldás volt! Most tekintsünk el a dogmatikai vitáktól. Egyetlen - azonban döntő - pontot szeretnék kiemelni. A reformátorok egy megtisztult kereszténységre törekedtek; de természetesen egyetlen egyházon belül. És éppen ezt a lényegi célt nem sikerült elérniük. A reformáció - a dolgok belső logikája szerint - egy állandóan fokozódó megoszláshoz vezetett. A kérdés, amit napjainkban feltehetünk, a következő: nem tudnánk-e mi magunkra vállalni azt a feladatot, amelyet a reformáció ugyan felismert, de nem tudott kielégítően megoldani; s nem tudnánk-e mi a jogos reformatori szempontok alapján a keresztény egységet helyreállítani, vagy legalábbis előkészíteni? Ez a kérdés az egész világ javáról is szól, messze túl a vallás szféráján. A reformáció világjelenség - világraszóló jelentőséggel. Hiszen a 16. század reformációja az újkori történelem egyik központi eseménye, különösen a nyugat számára, de tágabb értelemben az egész világ számára is. A mai élet egyetlen területe, egyetlen vallás, de még a katolikus egyház sem lenne olyan, ahogy ma ismerjük, a 16. századi reformáció nélkül. Ennek időszerűsége természetesen különböző az egyes országokban: sokkal kényszerítőbb Németországban, mint Franciaországban vagy nálunk, Luxemburgban. Az is természetes, hogy a „reformáció" szorongató jellegét - ti. az egyetlen kereszténység számos felekezetre szakadását - a maga mélységében csak a hívő keresztény álláspont érzékeli. Egyrészt azonban az emberiség jelentős részét még mindig érinti ez a megosztottság. Másrészt az egyházszakadás következményei és a gondolkodásban - ennek nyomán kialakuló egységhiány ott is valóságos és alapjában zavaró, ahol azt nem érzékelik, vagy azt hiszik, hogy félretehetik, mint lényegtelen kérdést.
