Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - PINTÉR GABOR: Tempusomnia revelat. Joseph Lortz...

és szórakoztató tud lenni. De az életet nem alapozhatjuk az érdekes és szórakoztató dolgokra. A fin de siecle tévedésén túl kell lépnünk. A történelem haszna csak akkor van a részletekben, ha a részletek a lényeghez, a törvényszerűhöz, az élethez és a megszívlelendőhöz vezetnek.

16 A kezdő kutató Pappá szentelése után Bonnban az egyháztörténész Heinrich Schrörs mellé kerül, de Schrörs akkoriban vonult nyugalomba, így már nem sokat tanult tőle. Itt találkozott azonban a morálteológus és újszövetség-kutató Fritz Tillmann-nal, aki atyai jóbarátja lett 1953-ban bekövetkezett haláláig.

17 Schrörs utóda Joseph Greving lett, aki szellemileg nem volt annyira kiváló, viszont a reformáció történetével foglalkozott. Tillmann javaslatára Lortzot kéri fel a Corpus Catholicorum első tudományos titkárának. Ekkor és ettől kezdve került Lortz szoros kapcsolatba a reformációtörténet forrásaival és problémáival. 1919-ben Greving váratlanul meghalt. 1921-ig Lortz titkárként helyettesítette őt, de ekkor Albert Ehrhard lett a Corpus Catholicorum elnöke, akit a franciák eltávolítottak a strassburgi egyetemről. Ehrhard pedig egy Strassburgból magával hozott tanítványára akarta bízni a titkári posztot. Lortz mindenesetre 1920-ban doktori disszertációját még megvédte Bonnban. Ebben a helyzetben kapta meg 1923-ban Lortz a würzburgi egyháztörténész, Sebastian Merkle

18 meghívását, hogy nála habilitáljon. Habilitációs dolgozatként a régi témát, Tertullianust adta be

19

. „Merkle atyai barátom lett. De nem volt és nem lett tanárom".

20 Würzburgi magántanársága idején két olyan szerzői megbízást kapott, amelyek élete végéig foglalkoztatták. Az Aschendorff Verlag egy egyháztörténetet rendelt tőle, a Herder Verlag pedig egy reformációtörténetet. Az egyetemi tanár Braunsbergi egyetemi tanári kinevezése 1929-ben egyszerre örömöt és meglepetést jelentett számára. Az egyháztörténeti tanszékre szóló megbízás volt az öröm, a meglepetés pedig a következő kultuszminisztériumi telegram: „A braunsbergi tanszékhez tartozik az egyházjog is. Táviratozzon, hogy átveszi-e azt is."

21 Lortztól az egyházjog mindig távol állt, de mivel ez volt a kinevezés feltétele, elfogadta a helyzetet. A braunsbergi évek és kollégák sok új és hasznos tapasztalatot eredményeztek. Ottani tanártársaira később is hálával emlékezett. Új szellemi és történelmi dimenziókat ismert meg a baráti viták során. Itt mélyült el benne a századok bölcsességének tudata, az objektív dolgok nagyobb értéke a szubjektívvel (személyessel) szemben.

22 Szakmai publikációi közül az eszmetörténeti szemléletű egyháztörténetét kell ezekből az évekből kiemelni.

23 Az eredetileg egykötetes mű az utolsó, 1964-es teljesen át-