Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - VITÁLIS GYÖRGY: A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberekélete és műve

egyetem bölcsészettudományi karán szerzett - 1908-ban - természetrajzból és kémiából középiskolai tanári, 1909-ben pedig - Koch Antal tanszékén - földtan-őslénytanból doktori oklevelet. Doktori értekezése: Kőhalom környékének geológiai viszonyai. 1908/09-ben a Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Schafarzik Ferenc tanársegédje. 1909. jún.-1929. júl. között a Magyar Kir. Földtani Intézet munkatársa, végül főgeológusa. 1926-ban a pécsi Tudományegyetem, Princz Gyula meghívására, a geológia magántanárává habilitálta. 1929. szept.-1936. jún. között ny. rk., majd ny. r. egyetemi tanárként a debreceni Tisza István Tudományegyetem Ásvány-Földtani Intézetét szervezi. 1936. júl. és 1945 között miniszteri tanácsosi, majd államtitkári rangban a M. Kir. Iparügyi Minisztérium bányászati kutatási osztályának vezetőjeként az állami kutatási tevékenység irányítója. 1946 őszétől meghívott előadóként, 1947 áprilisától ny. r. tanárként haláláig vezette a - harmincévi szünetelés után újra felállított - őslénytani tanszéket, és megírta az első magyar Ósállattan című 813 oldalas tankönyvet (1953, 1959). Ma is érvényes módon dolgozta fel az egri felső-oligocén faunáját (1914), elsőként ismerte fel a várpalotai lignittelep miocén korát (1925). Elsőként rögzítette a Dunántúli-középhegység északnyugati peremén az oligocén-eleji lepusztulás nyomait (1927). Magyarország geológiája 1. című könyvében (Pécs, 1929) példás tömörséggel foglalta össze a területre vonatkozó akkori ismereteket. O indította meg tanítványaival az Eszaki-Bakony korszerű földtani vizsgálatát, gyakorlati kutatásai nagy lépésekkel vitték előre a középhegységi eocén és a pécs-komlói liász kőszénmedencék megismerését. Nagy érdemei vannak a gánti, nyirádi, alsóperepusztai és a villányi bauxit fölfedezésében és bányászatának megindításában. Irányításával fúrták le a Darnó-vonal menti bükkszéki boltozaton hazánk első kőolajtermelő kútját, s hasznosították e mező langyos vizét. 1931-ben az MTA levelező taggá választotta, 1952-ben megkapta a kandidátusi, post mortem a tud. doktora fokozatot. Irodalom Horusitzky Ferenc: Telegdi Roth Károly emlékezete. - Földtani Közlöny, 87. 3. 1957, 247-253. o. Balogh Kálmán: Telegdi Roth Károly. - Magyar Tudóslexikon, Bp., 1997. MAJER ISTVÁN (Vác, 1887. júl 22.-Budapest, 1953. nov. 5.). Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1928-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1907-től Lőrenthey Imre őslénytani intézetében gyakornok, majd tanársegéd. Később Papp Károly mellett adjunktus 1942-ig. Ezután a Földtani Intézet külső munkatársa. 1951-től haláláig a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda geológusaként a vízföldtani osztályon dolgozott.