Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - CSEPREGI MÁRTA: Regény a hanti holokausztról - kérdőjelekkel (Jeremej Ajpin: Szűzanya a véres havon)

kép mintegy a lövéseket magára véve menti meg a másik anyát a kisdeddel, a történetben a Gyermekek Anyja néven emlegetett főszereplőt. A hanti anya és az ikon ábrázolta anya közti hasonlóságot a fehér tiszt is észrevette korábban, ez lett az alapja a köztük kialakult mély barátságnak. Az anyai szolidaritás a regény egyik epizódjában az állatvilágra is kiterjed, amikor a Gyermekek Anyja szűkös élelmiszerkészletéből az éhező anyafarkasnak is juttat egy falatot. Az író hangja akkor a leghitelesebb, amikor saját népének hagyományait mutatja be. Néprajzi pontosságú a halotti szertartások leírása, s a folklór szépségével vetekedik a regény több részlete, mint például az a siratóének, mellyel az anya a vörös repülőgép puskatüzétől elesett gyermekét gyászolja. A szenvedéseknek elviselhetetlenül hosszú sorozata után az olvasóban végül mégiscsak a csecsemőjét önvérével tápláló anyának, s hű társának, a gyermek életét megmentő kutyának a képe marad meg, mint a hanti életerő szimbóluma - és Oroszország jövőjének záloga? A magyar olvasó kétkedve olvassa azokat a sorokat, melyek a hantik és oroszok idilli kapcsolatáról szólnak a cári időkben, s melyekben az író fölmenteni próbálja az orosz népet a véres megtorlás bűne alól. A könyvben a szörnyűségeket nem oroszok, hanem vörösök követik el. Az író szócsöve a cári tiszt, aki így elmélkedik: „Az orosz nép természeténél fogva jólelkű, jámbor és jóságos." (101. o.) A bolsevizmus idegen métely: „A németek (...) amikor rájöttek, hogy ágyúkkal és szuronyokkal nem lehet az oroszokat legyőzni, a bolsevikokba fektették a pénzüket, akik aztán belülről verték szét sikeresen az orosz államot." (81. o.) A tragédia fő oka pedig a cár halála: „Egy orosz nem tud cár és Isten nélkül élni.(...) Isten és cár nélkül alantas indulatok ébrednek benne. Rabló, bandita, tolvaj lesz belőle, mindent lerombol, ami útjába esik, végül saját magát pusztítja el." (77. o.) A regénybeli tiszt kápolnát épít a vadonban, melynek ikonosztáza a mártírhalált halt cári család tagjait ábrázolja, akik az őt befogadó hanti emberek vonásait is tükrözik - a cárevics éppen a kazimi tragédia után egyedül életben maradt hanti kisfiúra hasonlít. A vallási szinkretizmus is a valóságosnál idillikusabb képet mutat a regényben: „Csodálatosan összefonódott a két vallás: a pravoszláv meg az osztják. Úgy vélték, hogy az orosz ikon csak a házon belül és a ház közelében védi meg az embert a tisztátalan erőktől. E területen túl a pogány istenek és istennők befolyása alatt áll." Talán Ajpinnak van igaza, aki tudja, hogy a hantiknak csak akkor van jövőjük, ha békében élnek az oroszokkal. De mikor válik öncsalássá és önfeladássá az engedékenység? A regény ellentmondásos fogadtatása azt sejteti, hogy sokan nem vették észre a sorokban feléjük nyújtott békejobbot. Mindenesetre, a regényben megálmodott, az Oroszország népeit egyesítő és az aranykort elhozó új cár ideje még várat magára. (68. o.) Csepregi Márta