Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - HESSKY ORSOLYA: Mednyánszky László (1852-1919) (Életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában)

ezüstkor ábrázolása után nyugodtan következhet az alsó sor Odüsszeusz-ábrázolása, hiszen ő az ezüstkorra következő héroszok korának szülötte. Majd az alsó sor képein továbbhaladva eljutunk az emberiség újjászületéséig. A Phaeton-történetet leszámítva erről a képről állítható egyedül, hogy helye a lehetséges sorrendek sokaságában is fix, valószínűleg az utolsó (de, ha nagyon merészek vagyunk, akár elsőnek is kinevezhetjük). Az aláírt hexameter a többi inscriptióval szemben meglehetősen homályos értelmű: „Ez noha tsak kőltmény, de jelentő tzélja valóság." Ezt gondolom egy lehetséges sorozat utolsó darabjának, a verssort mégsem vonatkoztatnám a többi képre is - ez mellesleg ellentmondana az emblematika poétikai szabályainak. De Berecz Ágnes másik értelmezésével sem tudok egyetérteni. Mit is látunk a képen? „Deucalion és Pyrrha vágynak elő-adva a' mint magok után hányják a' köveket" (Orpheus, 152.). Ráday meg sem említi - a nyilván köztudott tényt -, hogy ezekből a kövekből születik az új emberiség. A hangsúly - a képen is - a nehezen formálható, kemény kövekre helyeződik. Ez noha csak fikció, de amire ez a fikció utal (jelentő célja), az egy egyszerű hasonlat: az ember olyan, mint a kő. Éppen ezért nem tudom elfogadni a Berecz Ágnes által összeolvasott üzenetsort sem (126). Nem látom a képeken, hogy az embernek nemes céljai lennének, ellenben valóban látom „gyengeségeit és kísérthetőségét"; isteni törvényekkel, világrenddel az ember egyik képen sem szegül szembe, de a boldogság lehetőségét sem látom. Az üzenet - ha van - meglehetősen pesszimista. De hangsúlyozom, ez csak egy a lehetséges értelmezések közül. Teljesen egyetértek azzal, hogy a „péceli kastély bizonyos értelemben Ráday Gedeon fő művének tekinthető". (120) Mindenkit csak arra tudnék buzdítani, hogy kerekedjen fel, és a bemutatott könyvet forgatva kezdjen ennek a műnek az értelmezéséhez. Hegedűs Béla Mednyánszky László (1852-1919) (Életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában) A Magyar Nemzeti Galériában három év előkészület után 2003 őszén nyílt meg báró Mednyánszky László életmű-kiállítása. A bemutató szakmai jelentőségét csak növelte, hogy a tárlat a Szlovák Nemzeti Galériával közösen jött létre: Mednyánszky László eddigi kiállításai

1 minden alkalommal csupán az életmű felét tudták bemutatni mind Magyarországon, mind Szlovákiában. Erre elsősorban a festő életútja nyújt magyarázatot, aki élete első felében igen sokat tartózkodott a szülői házban, a Felvidéken ma is álló nagyőri (Strazky) kastélyban, illetve a Mednyánszky-család beckói (Beckov) birtokán. A nagyőri kastélyban fennmaradt hagyaték, amely ma a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonát képezi, voltaképpen az életmű korai szakaszát öleli fel. Hozzáférni a legutóbbi időkig - elsősorban a politikai helyzet, de szakmai okok miatt is - lehetetlen volt, ezért a második világháború utáni magyarországi kiállítások kénytelenek voltak csupán az életmű második felét átfogó, Magyarországon található képekre támaszkodni. Ez az egyébként igen gazdag anyag elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményére építhető, de jelentős hányadát képezik a vidéki múzeumok gyűjteményeiben

2 található művek és - nem utolsósorban - a magángyűjtőknél számon tartott