Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
Figyelő - HESSKY ORSOLYA: Mednyánszky László (1852-1919) (Életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában)
alkotások, amelyek igen fontos, gyakran főműveket is jelentenek. A hangsúly ebben az esetben a „számon tartott" kifejezésen van, hiszen éppen Mednyánszky esetében az utóbbi évek szinte valamennyi művészeti aukcióján újabb és újabb képek bukkannak fel, amelyek folyamatosan egészítik ki ismereteinket. Hasonló a helyzet a szlovák oldalon is, ahol az eddigi kiállítások csupán a Nagyőrből származó korai anyagra támaszkodhattak. Az elmúlt években azonban a pozsonyi aukciósházakban is rendre kerültek elő Mednyánszky-művek, amelyek a megindult közös munkának köszönhetően éppen úgy beépülnek ismereteink közé, mint a nálunk őrzött képek. Mednyánszky László életműve iránt az érdeklődés úgyszólván töretlennek tekinthető. A sajtó szinte első bemutatkozásától kezdve figyelemmel kísérte tevékenységét. A pesti Műcsarnok kiállításain rendszeresen szerepelt, s a tárlatokon kiállított képei szinte minden alkalommal megjelentek az újságokban. Kora művészeti írói és kritikusai a legnagyobb elismerés hangján írtak róla. 1905-ben, tehát jóval halála előtt jelent meg róla az első monográfia barátja, Malonyay Dezső (1866-1916) tollából 3 , amely a festő életének regényszerű bemutatása, emellett egyes művek datálásában igen fontos forrás. Az 1930-as évek közepén Schanzer Mária doktori disszertációjában több mint 600 tételes műkatalógust állított össze, amely után alig nyolc évvel, 1943-ban jelent meg Kállai Ernő máig alapvető monográfiája. 4 Kállai a mű megírásával kapcsolatban összeállított egy műtárgylistát, amely nagyjából 2000 művet tartalmaz; így sem nevezhető azonban teljesnek, hiszen a szerző számára hozzáférhető alkotásokat sorolja fel. Azóta szép számmal kerültek elő újabb művek, s tudjuk, hogy a művész külföldön készült festményei sem kerülhettek rá Kállai listájára; ezeket valószínűleg soha nem is fogjuk megismerni, mert szinte már a kortársak számára is nyomuk veszett. Mednyánszky ugyanis külföldön festett képeit sorsukra hagyta. Kállai felsorolása ugyanakkor tartalmaz olyan alkotásokat, amelyeknek azóta nyomuk veszett, elpusztultak vagy külföldre kerültek. Egészében véve azonban a Kállai-féle műtárgylista ma is az egyik legfontosabb forrás az újonnan előkerülő művek esetleges beazonosításában; nem utolsósorban pedig támpont, amely segít felbecsülni Mednyánszky életművének nagyságát. A második világháború után, az 1960-as évek elején Brestyánszky Ilona kezdett foglalkozni a művésszel: 1960-ban jelent meg először a festő naplójának - jegyzeteinek általa szerkesztett töredékes, cenzúrázott és helyenként félreolvasott kiadása. A hetvenes években Mednyánszky művészete további kutatómunka forrásául szolgált több művészettörténész számára; Egri Mária, Aradi Nóra és Sarkantyú Mihály írásai 5 lényegében ugyanabból a nézőpontból, a tájképek és a csavargók 19. századi festőjének szempontjából elemezték az életművet - ám még mindig csak a hazai gyűjteményanyag alapján. Az 1990-es évek második felétől Markója Csilla kutatásai nyomán egyrészt számos új forrás került elő, másrészt Markója új koncepciójának köszönhetően az életmű más értelmezési lehetőségei is feltárultak. Az alakos képek eszerint már nem a társadalmi hovatartozás egyszerű megjelenítői, nem az együttérző arisztokrata osztályellentéteket megjelenítő illusztrációi, hanem sokkal mélyebb és elemibb érzések és ösztönök megnyilvánulásai. Ez a látásmód visszaadja a csavargóábrázolások és általában az alakos képek rangját, amelyek az osztályszempontok erőltetése miatt némileg
