Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Árpád-kori példakép (Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora)

Árpád-kori példakép Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2003) Lukács érsek a legjobban dokumentált és legismertebb 12. századi magyar főpap. A még így is meglehetősen hiányos adatok alapján egy művelt, öntudatos személy képe bontakozik ki előttünk, akit képességei, látóköre és esztergomi érsekségének hosszú volta kulcspozícióba emelt kora politikai küzdelmeiben. A gregoriánus reform hazai képviselőjét nem véletlenül állítják gyakran párhuzamba kortársával, a mártírhalált halt Becket Tamással: III. Sándor pápa primátusa idején a magyar egyház első embere a királyi hatalomtól való függetlenségét őrizve fejtette ki egyházi és politikai tevékenységét 11. Géza, III. István és III. Béla mellett, vagy épp ellenében. Egy Lukács érsekről szóló munka éppen ezért nagy várakozással töltheti el a középkor iránt érdeklődő olvasót. A Lukács érsek és kora című kötet szerzője, Bodri Ferenc irodalomtörténeti és művészettörténeti tárgyú írások szerzője, fő kutatási területe a 20. század. Jelen munkája a 12. században élt Lukács esztergomi érsek életének és jelentőségének bemutatását tűzte ki célul. Munkamódszeréről ő maga adja a legjobb jellemzést műve előszavában: „A »téma« húsz éve kísér és kísért [...] ha nem is folyamatosan, de növekvő figyelemmel gyűjtögettem a Lukács érsekről szóló, egymásnak gyakorta ellentmondó, nemritkán egymást kizáró híradásokat. Munkám közben a mozaik lassan összeállt. Köveit harmadfél éve formázom, csiszolgatom." Bodri Ferenc tehát alapvetően a Lukács érsekről íródott szakirodalomra támaszkodva kísérelte meg egy átfogó kép megrajzolását kiszemelt hőséről. A kötet irodalomjegyzéke is erről tanúskodik. A tizennyolc oldalon keresztül sorolt, imponáló mennyiségű és kiváló minőségű munkák figyelemre méltó tájékozottságot feltételeznek. Az irodalomjegyzékhez fűzve azonban a következő magyarázatot olvassuk: „Forrásaim szakszerű felsorolása majd kétszeresére növelné a lapszámozást. Ettől szívesen eltekintenék. Indítékaim közül elsőként említve azt, hogy munkámhoz a Szegedi Egyetem Medievisztikai Intézete történettudósainak jelhagyó tevékenysége nyújtott szilárd alapozást. [...] Mellettük az esztergomi Bibliotéka egykori gazdagsága a 18-19. századi művek és folyóiratok gyűjteményével kitűnő műhelynek bizonyult. A magam jegyzékébe főként innen merítettem, más forrásokból bővítve az alaptörténetet. Közöttük az utóbb megjelent könyvek és tanulmányok bőséges sora. Mindaz, ami egy »nem szakmabelit« a pőre adatokon túl is érdekelt. Amire rátalált búvárlatai során." Ebből a vallomásból talán magyarázat nélkül is kiderül, hogy Bodri Ferenc nem tudományos történelmi monográfia igényével írta ezt a könyvet. Nem világos egészen, hogy mit ért „forrásaim szakszerű felsorolása" alatt, de feltehetőleg a lábjegyzetelés mellőzését okolja meg a fenti sorokkal. Pedig a források mozaikszerű egymáshoz illesztésének módszere éppen ezt igényelné, amennyiben a szerző nem pusztán érdeklődést keltő és a maga számára szórakoztató tevékenységnek szánja az írást. Úgy tűnik, Bodri Ferenc maga sorolja az utóbbi kategóriába a munkát: „...néhány kísérlet biztató közreadását a Tekintet »jegyzőjének«, Ördög Szilveszter barátomnak köszönöm. Jeles része van abban, hogy búvárkodásom eredménye egy kiadó kezébe került. Egyedül aligha