Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - VÁSÁRY ISTVÁN: Fiatal keletkutatók írásaiból (Függőkert. Orientalisztikai tanulmányok. Szerk.: Csirkés Ferenc Péter, Csorba György, Sudár Balázs és Takács Zoltán.)

A helyi nyelvi elemekkel tűzdelt, de irodalmi arab nyelven írott munkát Szombathy Zoltán, az ELTE fiatal arabistája, az arab genealógiák szakértője fordította magyarra és látta el magyarázatokkal. Közös cikkük címe Egy mandinka krónika Bissau-Guineából. Ha a kötet szerzőinek életkorára tekintünk, a szerzők túlnyomó többsége harmincas éveinek elején jár. Természetesen van pár fiatalabb és pár idősebb is köztük, de egyértelmű, hogy fiatal tudósok jelentkeztek e kötettel, akik fiatalságuk ellenére meglepő érettséggel és szakértelemmel rendelkeznek. Nem mondhatjuk róluk, hogy ígéretes tehetségek, hiszen már bizonyítottak, legtöbbjük nem e kötettel kezdett publikálni. Többőjük már megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, és jelentős részük e cím közeli megszerzése előtt áll. Többük disszertációja majdnem készen van, és hamarosan megvédik azokat. Örömmel tölt el, hogy a magyar keletkutatásnak ez a harmincas éveiben járó új fiatal nemzedéke tehetséges, öntudatos és fiatal kora ellenére (vagy tán éppen azért) még töretlenül hisz a szellemi értékekben. A nálunk több mint negyven évig létezett (és utóhatásként a lelkekben sokszor még ma is élő és pusztító) kommunista diktatúra és a nyugati világ mindent elöntő fogyasztói áradata még nem rontotta meg őket, és remélem nem is fogja. Végezetül, két gondolattal hadd fejezzem be ezt a rövid ismertetésemet. A régi és modern Keleten egyaránt az élet minden területén fontos volt a mester és tanítvány viszonya. Keleten mindig tudták azt az Európában lassan feledésbe merült bölcsességet, hogy minden igazi emberi tudás és érték csak személyesen adható át. A tudás csak könyvből, televízióból és internetről nem sajátítható el teljesen. A tudás mögött ugyanis mindig egy ember áll, aki saját személyiségét és életszemléletét is beleadja a tudásba. E kötet fiatal szerzői azt bizonyítják, hogy voltak mestereik, akiktől elsajátították a mesterfogásokat, és immár készek tudásuk továbbadására. A másik feltoluló gondolat az, hogy e fiatal tudósok magyarul publikáltak tudományos cikkeket. A hangsúly itt a magyar és a tudomány szavak együttes jelenlétén van. Ugyanis az orientalisztika igencsak nemzetközi tudomány, s ha angolul ír valaki tudományos cikket, azt a világ minden részén elolvassák, még a téma iránt érdeklődő pár magyar szakértő is. E témakörben magyarul írni sok szerző számára csak népszerűsítést jelent, s nemegyszer olyanok vállalkoznak erre, akik a keleti témáknak csak másodkezi ismerői, az eredeti keleti nyelvekről fogalmuk sincsen. Magyar nyelven tudományos cikket írni azt jelenti, hogy a szerző hisz az anyanyelvi kultúra értelmében. Ugyanis nemcsak az irodalmi művek, hanem a tudományos művek is az anyanyelvi nemzeti kultúra részei és hordozói. Befejezésül annyit, hogy e sok jó hallatán ha netán tamáskodnék a tisztelt olvasó, vegye kezébe a kötetet és olvasgasson bele. Biztos vagyok, hogy nem fog csalódni benne. Vásáry István