Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - VÁSÁRY ISTVÁN: Fiatal keletkutatók írásaiból (Függőkert. Orientalisztikai tanulmányok. Szerk.: Csirkés Ferenc Péter, Csorba György, Sudár Balázs és Takács Zoltán.)

gít, hogy a timurida korban a birkózás mennyire nemcsak testedzés, mai értelemben vett „sport" volt, hanem a korszak vallási-szellemi irányzatával, a szúfizmussal összefonódott testi-lelki praxis. Nemes Krisztián A „tiszta szó" poétikai funkciója Surürl Bahr al-ma'ärif című művében az egyik első oszmán-török poétikai szakmunkát, Szurúri címben említett művét veszi vizsgálat alá és próbálja helyét meghatározni az ilyen tárgyú munkák között. A harmadik turkológiai témabokor az oszmán-török történeti stúdiumok hatalmas területe. A 19. század elején Bécsben dolgozó Gévay Antaltól a ma is működő KáldyNagy Gyuláig és Dávid Gézáig tudósok hada dolgozott a magyar történelem török korszakának feltárásában. Ez alkalommal olyan cikkekkel találkozunk e kötetben, melyek a török-magyar kapcsolatok ritkábban tárgyalt világába vezetnek el bennünket. F. Molnár Mónika Luigi Fernando Marsigli Stato Militaré-ja a hódoltsági várak visszafoglalásáról című cikke a 17. század jeles olasz hadmérnökének, Marsiglinak magyar vonatkozású adatait veszi górcső alá. Marsigli a török Magyarországról való kiűzésének évtizedeiben beutazta az egész történelmi Magyarországot, és megfigyeléseiről részletes beszámolókat készített. Rendkívül értékesek a korabeli várakról készült, sokszor rajzokkal is ellátott leírásai. Molnár Mónika ezeket elemzi és értékeli munkájában. Csorba György és Sudár Balázs Egy magyar antikvárius Isztambulban: Szilágyi Dániel című cikke a török-magyar művelődéstörténet egy jelentős, és máig kellően nem értékelt figurájának életét és munkásságát rajzolja meg, rendkívül alapos könyvtári és kézirattári kutatások nyomán. Szilágyi Dánielt a Kossuth-emigráció sodorta Isztambulba, ahol is haláláig, 1885-ig élt. Szilágyi páratlan értékű török kéziratgyűjteményt hozott létre, melynek legfontosabb része szerencsére ma már a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményét gazdagítja. Utoljára, de nem utolsósorban a hátralevő négy cikkről ejtek pár szót, melyek nem sorolhatóak a tágan értelmezett turkológiai témák közé. Mészáros Csaba Szergej Mihailovics Sirokogoroff és a módszeres etnológiai vizsgálódások kezdete a tunguzság körében című cikkében röviden vázolja a nagy orosz etnográfusnak, Sirokogorovnak (1887-1939) a tunguz etnogenezis és a mandzsu társadalmi szerkezet területén végzett munkásságát, és értékeli az általános antropológiai elmélet terén kifejtett tevékenységét. Jany János jogtörténész és iranista A Szaszanida Birodalom jogrendszerének normarétegei című cikkében a 2. és 7. század között virágzott közép-iráni állam, a szászánida birodalom jogi normáit vizsgálja. Azt veszi szemügyre, hogy a korszak egyedül autentikus jogi forrása, a Mádigán-i Hazár Dádisztán, az Ezer ítélet Gyűjteménye című kötet konkrét jogi eseteiből hogyan bontható ki a korabeli zoroasztriánus közösség életét szabályozó jogi normarendszer. Kovács Hajnalka iranista és indológus háttérrel rendelkezik. Új irányzatok az urdu irodalomtörténetben (Shamsur Rahman Faruqi könyvéről) a jeles tudós könyve kapcsán a muszlim indiaiak és pakisztániak nyelvéről és irodalmáról, melyet a 19. században neveztek el az angolok kezdeményezésére urdunak, s mely nyelv ma Pakisztán hivatalos nyelve, közöl fontos és érdekes tudnivalókat. Végezetül, Sebestyén Éva néprajzkutató Nyugat-Afrikában talált meg és jegyzett fel egy arab nyelvű helyi történetet, mely egy mandinka nemzetség történetét ismerteti.