Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
Figyelő - VÁSÁRY ISTVÁN: Fiatal keletkutatók írásaiból (Függőkert. Orientalisztikai tanulmányok. Szerk.: Csirkés Ferenc Péter, Csorba György, Sudár Balázs és Takács Zoltán.)
Regino Chronicon'jinak és Bíborbanszületett Konstantin De administrando impenojának alapos újragondolása után arra a következtetésre jut, hogy nincsen olyan kényszerítő körülmény, mely szükségessé tenné, hogy egy besenyő támadást tartsunk a magyar honfoglalás elindítójának. Ugyanakkor fokozottabban kell figyelnünk a kazárok ellen fellázadt és magyarokhoz csatlakozott kabarok szerepére a magyar honfoglalás elindításában. Vörös Gábor A haladzs nyelv oguz elemei (Különös tekinetettel a xarrab-i nyelvjárásra) című cikkében az 1960-as és 19 70-es években Gerrhard Doerfer és munkatársai által Közép-Iránban összegyűjtött nyelvi anyag alapján leírt archaikus török nyelvnek, a haladzsnak egy későbbi, oguz-török jövevényszórétegét próbálja elkülöníteni. Ez a későbbi oguz nyelvi réteg tévesztett meg nem egy turkológust még az 1970-es években is, akik a haladzsot az azeri egy archaikus nyelvjárásának tartották. Seres István cikke (Csora Batir: Egy nogáj hőseposz Kunos Ignác gyűjtésében) az Edigüeposz mellett a legismertebb nogáj történeti hőskölteménynek, a Csora Batirnak azt az eddig még kiadatlan változatát közli fordítás és elemzés kíséretében, melyet a kiváló magyar turkológus, Kunos Ignác jegyzett le a 20. század elején a dobrudzsai nogájoktól. Az eposz főhőse az a Csora Narykov, aki Kazány 1552-es orosz ostromát előzően vett részt a tatár-orosz küzdelmekben. A hőseposzban Csora Batir a krími tatár eredetű rettenthetetlen vitéz, aki az oroszok ellen harcol Kazány elfoglalásakor. A történelem iróniája, hogy nem egészen így nézett ki a korabeli történeti valóság: Csora Narykov ugyanis a Kazány elfoglalását megelőző évtizedekben a kazanyi tatárság aktív politikusa volt, aki az orosz báb kaszimovi tatár Sáh Alit (az orosz forrásokban Sigalej) támogatta a krími tatár eredetű Szafa Girejjel kazanyi trónigényével szemben, s végül is az utóbbi fogatta el és végeztette ki még Kazány orosz ostroma előtti időben. A második csoport munkái a török filológia és irodalomtörténet témáiból merítenek, különös tekintettel a keleti-török vagy csagatáj-török irodalomra, mely a timurida és sejbanida Közép-Ázsiában virágzott a 15-16. században. Ezeknek a témáknak semmilyen közvetlen magyar vonatkozása nincsen, viszont a nemzetközi turkológia nagy témáinak számítanak, melyekkel a magyar turkológiának foglalkoznia kell. E területeken rengeteg még a feltáratlan és kiadatlan könyvtári és kézirattári anyag, sok a teendő, így hálás munka egy ismeretlen terület feltárása. Jómagam azzal hízelkedem magamnak, hogy mindhárom ifjú tudós érdeklődésének ilyen irányú terelgetésében szerepet vállaltam s a mai napig biztatom őket ezen a kijelölt úton haladni. Peri Benedek Politika, művelődés, nyelv: A timuridák és a török nyelvű írásbeliség című cikkében azt vizsgálja, hogy az ún. timurida reneszánsz, azaz a 15. százzá török-perzsa művészeti és irodalmi tevékenységének megújhodása és fénykora milyen politikai és társadalmi háttérben jött létre, és különösen a török nyelvű irodalom presztízsének növekedését milyen tényezők hívták életre. Csirkés Ferenc Péter cikke (Mir 'Ali Sír Navä'i: Hälät-i Pahlavän Muhammad) a Peri Benedek cikkében tárgyalt timurida reneszánsz legnagyobb török nyelvű költőjének és művészetpártolójának, a timurida Húszéin Bajkara herati udvarában tevékenykedő Mir Ali Sír Nevájinak egy eddig kevésbé méltatott kisebb prózai munkáját fordítja le és elemzi. Az érdekes kis értekezés a „birkózó" Muhammaddal foglalkozik, és jól rávilá-
