Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - KODÁCSY TAMÁS: Egy katolikus egyháztörténet, amely nem csak a katolikus egyház története (August Franzen: Kis egyháztörténet)

közösség önazonosságának meghatározásában a közösség történelme, még akkor is, ha a továbblépéshez a múlt egyes részeit felejteni, más részeire pedig emlékezni kell. A jelenben meg nem fogalmazható vagy ki nem mondható érveket és állításokat egy közösség gyakran a maga történelmébe foglalja bele. Egy nép vagy egy egyház „gazdag történelme" talán nemcsak a múltbeli események sokaságát és nagyságát jelöli, hanem éppen az adott közösség önkifejező törekvését. Történelemszemlélet - ebben a fogalomban sűrűsödik össze az a kiválogató és értékelő folyamat, amellyel a múlt felé fordulunk. A történelemszemlélet messze nemcsak a történelem, vagy konkrétabban az egyháztörténelem világában játszik szerepet, hanem minden teológiai tárgyban, legyen az írásmagyarázat, bevezetéstan, dogmatika, etika vagy gyakorlati teológia. Nyilvánvaló, hogy az egyháztörténelem az egyház természetéből és egyben természetfelettiségéből adódóan nem lehet csupán egy adatgazdag eseményhalmaz, amely feldolgozás és értelmezés nélküli évszámok és nevek felsorolása.

5 Éppen a történelemszemlélet, azaz a saját történelmünk mibenlétének a kérdése teszi a múltat a jelenben is tényezővé. Azt hiszem, August Franzen tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem a hideg tények felsorolása formálja az olvasót, hanem éppen azok a történetileg sokkal nehezebben igazolható, de nagyon is találó mondatok, amelyeket belefűz az egyháztörténetébe. Ezt főként idézet formájában teszi, s az idézetek nagyon gyakran mesterétől, Joseph Adam Lortztól származnak. Ezek az adatok mögül kiugró, de az adatokon messze túlmutató teológiai megjegyzések maradnak meg az olvasóban legmélyebben. Egyértelmű, hogy az egyháztörténet nem lehet teológiailag semleges, és nem teheti meg, hogy az egyházat csupán különleges társadalmi jelenségként helyezze el a világtörténelemben, így, „ha egyháztörténetről beszélünk, akkor az egyházra nemcsak mint szociológiai tényezőre gondolunk, hanem elsődlegesen mint Krisztus egyházára, amelyről O gondoskodik, és amely itt a földön a keresztyén gyülekezetben válik láthatóvá, a Szentlélek ereje által."

6 Az egyháztörténet véleményem szerint kevésbé látványosan és kézzelfoghatóan formálja az ember egyházképét és istenképét, mint a gyakorlati teológia valósághoz szorító kényszere vagy a biblikum Szentírással szembesítő radikális megfogalmazásai vagy a rendszeres teológia szemléletformáló tantételei, de az egyháztörténet során lecsapódott ismeret és szemlélet nagyon mélyen beágyazódik az illető gondolkodásmódjába. Egyáltalán nem közömbös tehát, hogyan van megírva az a történelem, amely az egyház múltjával foglalkozik, milyen egyháztörténetet sajátítanak el a teológusok. Nem lehet egy egyháztörténet történelemszemlélet nélküli, noha az erőltetett történelemszemlélet sem uralkodhat a történelmi tények fölött. August Franzen végig mesteri módon megtartja ezt az egyensúlyt. Az európai időszemlélet és a teológiai időszemlélet az időszámítás viszonyítási pontjában azonosak, ez a pont Jézus Krisztus születése. Abban viszont különböznek egymástól, hogy amíg az európai időszemléletben mintegy számegyenesen Krisztus előtti és Krisztus utáni eseményekről beszélünk (Kr. e. és Kr. u.), addig a teológiában Krisztus úgy viszonyítási pont, hogy minden előtte történt esemény előre mutat rá, és minden utána történt visszamutat rá.

7 Az ószövetségi próféciák Krisztusban teljesednek be, és az újszövetségi elbeszélések Krisztusról tesznek bizonyságot. így a Krisztus-