Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - REUSS ANDRÁS: Rendszerszervező vagy vak öszvér? (Klaus Douglass: Az új reformáció. 96 tétel...)

Kritikára szükségünk van A könyv nem szépíti a dolgokat, hanem az egyház valóságos állapotával igyekszik szembenézni és azt felvázolni. Az ilyen hangot, amely az egyházakkal és a keresztyénséggel kapcsolatosan a meztelen igazsággal szembesít, inkább csak ellenfeleinknél tapasztaljuk. Az egyházak bemutatkozása a nyilvánosság előtt vagy testületeik elé terjesztett hivatalos jelentéseik, ha meg is fogalmaznak kritikai észrevételeket, olyan szövegkörnyezetben kerülnek elénk - ahogy a köznyelv mondja: úgy vannak becsomagolva -, hogy a kapott összkép megnyugtató, biztató és reményt keltő marad. Nem konfrontálnak az egyház és a keresztyénség helyzetének egész valóságával. Hozzászoktunk, el is várjuk, hogy állami részről is csak elismerő kijelentések hangoznak el az egyházak társadalmi és morális szerepével kapcsolatosan. Ha valahol, valamilyen szinten nem ez történik, meglepődünk, megbotránkozunk, rendszerint támadásként éljük meg. Ezzel magyarázható, hogy ilyenkor szinte ösztönösen védekezik a társadalomnak magát keresztyénnek nevező tömege. A megnyilatkozást igaztalannak, egyoldalúnak, a nagy „kiszorítósdi" - amely persze egyáltalán nem játék, hanem sokkal inkább harc - részének tekintve. Klaus Douglass könyve úgy éles hangú, hogy felvázolja a rideg valóságot, miszerint az egyház képtelen a társadalomban hitelesen és érthetően megszólaltatni az Evangélium üzenetét; mindeközben azonban a könyv mindvégig személyes, érvelő és segítő szándékú is. Nem ellenséges indulattal, hanem féltésből íródott: Ez a könyv nem harci riadó, hanem az egyháznak szóló szerelmi vallomás. (379. o.) S mint ilyen, valami hasonló magatartás van mögötte, amit Hans Küng is szenvedélyesen megfogalmazott.

2 Az olvasót ezért feltehetően magával sodorja az egyház féltése, az egyház iránti felelősség, a gyülekezeti életvitel személyes és feszítő kérdése. Német könyv Tartalmának befogadása és elfogadása szempontjából előnynek mondható, hogy a németországi egyházi helyzet a témája. Megállapításaival vitatkozhat, akinek alaposabb ismeretei vannak. A magyar egyházi valóságban élők előtt egy másik ország egyházi valóságának képe rajzolódik ki. Ezzel olyasmi történhet, mint a kórházi kivizsgáláson levő betegnél, aki már kezelés alatt álló szobatársának elbeszélését hallgatva a saját betegségére ismer rá. Ez a felismerés felkészítheti a saját diagnózisának elfogadására. A röviden közölt adatok riasztóak, a vázlatos helyzetleírások találóak. A német helyzet el kell gondolkoztasson, vajon jórészt nem ez jellemző-e már a mi egyházainkra és gyülekezeteinkre Magyarországon is? Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy amit olvasunk, nem számunkra idegen egyház és gyülekezetek valósága és problémája. S ha ma (még) nem, vajon nem ahhoz hasonló helyzettel kell-e már az igen közeli jövőben szembenéznünk? Protestáns könyv A könyv református ismertetője, Nóvák István, evangélikusnak mondja Douglasst. Néhány gondolat alapján magam elképzelhetőnek tartom, hogy inkább református, de nem vagyok benne teljesen bizonyos. Tény, hogy uniált egyházban szolgál, amelyhez evangélikus és református gyülekezetek tartoznak. Rejtély marad, melyik felekezettel