Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ECKHART MARGGRAF: Európa - vallás nélkül?

rűbb lesz az a háló, amelyet a különböző megbeszélések, egyezmények és szerződések alapján szőnek. Olyan - európai dimenziójú - oktatási rendszer kialakításáról van már szó, ahol a tanulók és oktatóik mobilitása egyre nő, s ahol a különböző oktatási intézmények közti együttműködés minőségileg új szakaszba lép. Megerősödik a „koherens" oktatáspolitika iránti igény, amit főleg az Európai Unió Tanácsa képvisel. Azok a lépések, amelyek ezt az újfajta oktatáspolitikát megalapozhatják, főleg a következőkből állnak: Az elérendő célok közös meghatározása; Az eredmények mérésének közös szabványai (statisztikák, mutatók), melyek lehetővé teszik, hogy a tagországok megállapíthassák fejlődésük adott fokát; Mintául szolgáló megoldások, „pilotprojekt"-ek kidolgozása, amelyek az innovációt és a megfelelő minőség elérését segítik. A folyamatos értékelés biztosítása A nemzetközi összehasonlító tanulmányok az Európai Unió területén mindjobban teret hódítanak. Általuk biztosítani lehet az értékelés folyamatosságát, mellesleg azt is elősegítik, hogy a tagállamok oktatáspolitikája mindjobban igazodjék a tanulmányokban előírt szabványokhoz. Nagy kérdés azonban, hogy milyenek lesznek azok a szabványok, amelyek alapján az európai oktatásügyet értékelik, s az is nagy kérdés, hogyan jönnek létre. Az állandó összehasonlítás szorításában az oktatásügy egyfajta kényszerhelyzetbe kerülhet, mint ez Németországban már most érzékelhető. Az Európai Unió oktatásügye tehát mozgásban van, s fontos volna, hogy ebbe a folyamatba belevihessük saját elképzeléseinket is. Ezen a ponton kap súlyt a hittan kérdése is: eldől, hogy a vallás nevelésdimenziója európai keretek között egyáltalán megjelenik-e, vagy csupán marginális szerepe lesz. Sürgős lépésekre van szükség, „nyitott koordináció"-ra, hogy a vallásos nevelés jövője megfelelően alakulhasson. A keresztény érdekek egybehangolása, különös tekintettel az oktatásügyre Az egyházak Az európai egyházak nagyon eltérő módon értelmezik az oktatásüggyel kapcsolatos felelősségüket. A „genfi ökumené" számára majdnem lehetetlen a közös cselekvési mód kidolgozása. A francia protestáns egyházak szövetsége nem érzi szükségesnek, sőt, illetékesnek sem tartja magát arra, hogy a világi oktatás kérdéseihez hozzászóljon, amíg az oktatás világi kézben van. A holland protestánsok, akik éppen most alakították ki új szervezetüket, alig foglalkoznak iskolaüggyel; kielégíti őket az alkotmányos garancia, hogy minden egyház alapíthat és működtethet iskolát, az állami költségvetés terhére. Olaszországban a valdensek a római katolikus túlsúlytól gyötrődnek, s szenvedélyesen érvelnek a világi oktatás mellett, amely megszabadítja gyermekeiket a kötelező jellegű római katolikus hittanórák látogatásától. A cseh keresztények ellenben felpanaszolják, hogy az állam sem anyagi, sem erkölcsi szempontból nem támogatja az