Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai
epitáfiumán a gyászvers első két sora szintén tartalmaz utalást a sír helyére: „Exuvias haec Urna tegit de stemmate clara Prolis ..." Gelitnik Jónás epitáfiumán a felső párkány felirata szintén a tábla alatt határozza meg a halott nyugvóhelyét. 24 E négy személy sírját nem fedi - és fedte - sírlap; nyugvóhelyüket csak epitáfiumaik felirata közli. Egy esetben, Dubniczay Salome epitáfiumán a „memóriáié sepulchrale" megnevezés található. Ezt az emléket ugyanaz az ember, Dubniczay András állíttatta, aki másik lánya, Dubniczay Rebekka részére is készíttetett epitáfiumot. A Dubniczay Rebekkaepitáfium feliratában szereplő „humatu est in templo hoc Czetnekiensi, sub tabella hac" tudósítás a táblát „EPITAPHIUM" megnevezése mellett sírhelyjelölő szerepűnek is mutatja. Dubniczay Salome epitáfiumán a felirat nem tartalmaz ugyan sírhelymegjelölést, de az emlék önmegnevezése világossá teszi, hogy sírhelyet jelez. Az azonos személy által készíttetett két sírhelyjelölő szerepű epitáfium - egyikük megnevezésében is síremlékként szerepeltetve - és a Zimmerman-epitáfium hasonló, a sír helyét meghatározó szövegrészei azt mutatják, hogy Csetneken az epitáfiumok valószínűsíthetően síremléki - vagy inkább sírhelyjelző - szerepet is betöltöttek. Ez a funkció azonban itt nem kapcsolódik össze magával a sírnyílás lefedésével: az emlékek nem fizikailag jelzik a sírt, hanem szövegükben utalnak annak helyére. A „Hrobnik" (síremlék) szó szerepel Andreas Fabrycyus epitáfiumának szlovák nyelvű szövegében is, a sír pontos helyének meghatározása nélkül. Az emlékezet a feliratokban Az epitáfiumok emlékeztető, a halott emlékét az utókorra hagyományozó feladatát legáltalánosabban a „memoria" szó használata mutatja. 25 Dubniczay Salome epitáfiumának megnevezésében - „memóriáié sepulchrale" - a latin kifejezés szintén magában foglalja az emlékeztető feladatot. A Zimmerman-epitáfiumon az „Epitaphium" szót az „In perpetuam rei memóriám" szövegrész követi. Ennek az epitáfiumnak a szövegében elsődleges az emlékezet hangsúlyozása, a címek és a rokonság felsorolása ezután következik; az elhunyt vallására és vallásosságára csak a „hoc Templo Evangelico" meghatározás és az emlék aljára függesztett Luther-érem utal. A Tőrék-Scholtis-epitáfium feliratának megfogalmazása furcsa kettősséget mutat. Egyrészt az emberi halandóság észben tartásáról (humanae mortalitatis memor), másrészt a halál utáni hírnévről (vitae egerit pro futura sui fama) és a két elhunyt emlékének jövőbeni ápolására szolgáló sírkőről (apud posteritatem memoria curavit fieri Lapidem hunc Sepulchrem) beszél. Bár a szövegben Krisztusra is történik utalás, az oromzat képe is őt ábrázolja, a felirat a jobbára már profán barokk dicsőségemlékművek (Ruhmesdenkmal) rokonának mutatja az epitáfiumot. 26 Az emlékezés fontosságát hangsúlyozó darabok közé tartozik a templom egyetlen szlovák feliratú emléke, melynek szövegét, mely szintén nem tartalmazza az epitáfium megjelölést, a „Ku Pamatcze" (emlékére) szó indítja. Ezek a szövegrészek tudósítanak tehát az elhunytak társadalmi szerepéről, gyakran hozzátartozóik érdemein keresztül jelezve társadalomban betöltött helyüket. A szövegek jelzik a tulajdonos nemesi, polgári, prédikátori rétegbe való tartozását; ritkábban adják tevékenységének minősítését, akkor is csak általánosabb módon. A feliratok a
