Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai

halál időpontját többnyire pontosan rögzítik, néha a napszakot és az órát is jelölve; időnként a születési dátumot is megadják. A feliratok e részeiben - az epitáfium kifejezés kísérőjeként - gyakran szerepel a sír helyére vonatkozó utalás, így ezek az epitáfiumok a sír helyét jelölő emléknek, vagyis síremléknek tekinthetőek. Néhány epitáfium (Dubniczay Salome, Andreas Fabrycyus) kifejezetten síremléknek tünteti fel magát, bár feliratuk nem határozza meg az elhaltak nyugvóhelyét. A német kutatás által hangsúlyozott áhítatképi jellegnél, mely ezeken az emlékeken sokszor teljesen hiányzik, jóval fontosabb az emlékeztető feladat, melyet az emlék (memoria) és az emlékezet (pamät) kifejezés különböző formáinak többszöri felbukkanása bizonyít. Némelyik epitáfium egyáltalán nem nevezi meg sajátmagát; epitáfium vagy halotti címer voltukat a többi, önmegnevezéssel ellátott emlékkel való szoros formai és tartalmi hasonlóságuk igazolja. Bibliai idézetek, vallásos szövegek Az epitáfiumok - mint látható volt - nem mindig tartalmaznak vallásos ikonográfiái elemeket. Némelyik emléken - például a lucskai Bánó- és az osgyáni Bakos-halotti címeren - vallásos ikonográfiái elemek egyáltalán nem szerepelnek, vallásos utalás szövegeikben sincs. Ezekhez hasonló a czenfalvi Zimmerman-epitáfium, melynek szövegében ugyan szerepel a „Sepulta est in hoc Templo Evangelico" rész, de ez csak a sír helyét meghatározó kitételként jelenik itt meg. Dubniczay Salome halotti emléke azon epitáfiumok közé tartozik, amelyeknek szövegében önálló vallásos részeket olvashatunk. Krisztus föltámadását ábrázoló képe fölött a következő ószövetségi rész található:

27 „lob. 19. 25. Scio qod Redemtor meus vivit & in novissimo die de tera surrecturus sum: Et rursum circumdabor pelle mea & in carne mea videbo Deum."

28 Jób vallomása a feltámadásgondolat ószövetségi, a sírjából kiemelkedő Krisztus képe ugyanezen gondolat újszövetségi megjelenítése. Ószövetségi és újszövetségi feltámadásgondolatok párhuzamba állítása a Gelitnik-epitáfiumon is hasonlóan jelenik meg: ott Jónás partravetése és Krisztus feltámadása kizárólag képben van megörökítve. Ezeknek az emlékeknek központi témája a örökélet-hit részeként jelentkező feltámadásgondolat. A Berzeviczy-Görgey-epitáfium szövege érzelmes, lírai hangjával a helyi emlékek közül a hosszabb, verses részeket hordozó emlékekkel áll rokonságban. Ezek a szövegek, mint az látható volt, az epitáfium képi ábrázolásainak magyarázatául és kiegészítőiül szolgálnak, ám önmagukban, a hozzájuk kapcsolódó képi ábrázolások nélkül is kifejezik az epitáfium állíttatóinak vallásos gondolatait. A Berzeviczy-Görgey-epitáfiuméhoz hasonló terjedelmű és tartalmú szövegek találhatóak a Vaxman-epitáfiumon is, itt azonban csak a szövegek utalnak az epitáfium középképén ábrázolt család imáinak tartalmára: „Vive unice Deo, mundo moriare maligno, Vei mox in coelum, vei mox migrabis in orcum." A szöveg felveti a menny és a pokol, vagyis a jó és a rossz közötti választás lehetőségét. A kereszt két oldalán imádkozok - az aláfüggesztett tábla felirata szerint - a jó mellett döntöttek: „Beati Vigilantes, Continuoque Precantes" - az ima az elhunyt mennyekbe jutását hivatott segíteni.