Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Hannu Raittila elbeszélése

Hannu Raittila elbeszélése Szopori Nagy Lajos fordításában Hannu Raittila (1956) szokatlanul későn, harminchét évesen jelentkezett első novelláskötetével, akkor viszont rögtön ráirányult a szakma és az olvasók figyelme új, sajátos és érett írói hangja miatt: díjat is kapott érte. Nem volt persze teljesen ismeretlen: a helsinki egyetemen (történelem-filozófia szakon) folytatott tanulmányait követően ugyanis dolgozott többek között újságíróként, tévékritikusként, s maga is írt tévéjátékokat. A fent említett novelláskötetet 1994-ben, majd 1997-ben két újabb követte, 1998-ban pedig megjelent első regénye, az Ei minulta mitään puutu (Semmiben meg nem fogyatkozom), amelynek magyar kiadásáról e számunkban közlünk ismertetést. Ez a regény valódi irodalmi esemény volt Finnországban: jelöltje lett a legnagyobb összegű irodalmi-kiadói díjnak, a Finlandiának is. Végül azonban ezt a 2001-ben kiadott, Velencében játszódó különös regényével, a Canal Grande cíművel nyerte el. Idén karácsonyra a könyvespolcokon lehet legújabb regénye, az Atlantis is. Raittila olyan mesélőkedvű író, akinek a történetei közé újabb történetek ékelődnek, ám eme történeteket hol szenvtelen, célratörő szűkszavúsággal, hol pedig ugyancsak szenvtelenül, de részletezően adja elő, mintha az volna a meggyőződése, hogy „az ördög a részletekben lakozik". (És hogy a fikció is tőlük lesz „valóságos"!) Különös vonása erős műszaki-technikai érdeklődése, s az efféle ismereteit nemcsak dramaturgiai eszközként kamatoztatja számos művében, hanem technicizált világunkról, az ember nagyságáról és kicsiségéről is hitelesen tud szólni. Mint ahogy korunk hiteit, eszméit, eszményeit, divatjait és favorizált „hőseit" is a józan kívülálló hűvösségével hagyja érvényesülni, s ettől mi is távolabbról, esetlegességükkel együtt látjuk őket. Nem véletlen, hogy műveinek többsége egyidejűleg zárul sikerrel és kudarccal, s annak eldöntését, hogy a megoldódó vagy a sikertelen ügy-e a fontosabb, az olvasóra bízza. Hannu Raittila egyébként unokaöccse a Credo olvasói számára nyilván nem ismeretlen Anna-Maija Raittila teológus-költőnek, irodalmunk jeles fordítójának. A közölt novella a szerző első kötetéből való, eredeti címe: Hirvi. A fordító