Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Rokon irodalmakból - Hannu Raittila elbeszélése
A szarvas A lakásban kizárólag olyan holmik maradtak, amelyek egyiküknek sem kellettek: egy fotelágy, amely az első lakásuk óta kísérte őket meg egy ládányi ifjú házas idejük edényeiből. Épen maradt tányérok és néhány csésze, ezek egy része fületlen. Az előszobában ott állt a gyerekek emeletes ágya. Valakinek már el kellett volna vinnie, de egyre csak húzódott a dolog. A fiú ágyrészén kopott vignetta éktelenkedett: a kereskedelmi bank egykori kampányából származott. Azóta persze ez a bank már fuzionált egy nagyobb versenytársával. A falakon, a képek meg a ryijy-szőnyeg helyén fehér téglalapok világlottak. A televízió helye mögött viszont feketéllett a fal. Egyszer ugyanis, a közép-európai sáncverseny idején a férfi nekiállt megjavítani az elsötétült készüléket, ám ebből kisebb tűz keletkezett. A vécét se volt képes helyrehozni soha, most is folyt. Tizenhárom év óta. Még úgy nyolc óra tájt magányos rakéta villant meg az égen, mire a férfi megszólalt, hogy van egy üveg pezsgője. Ki is nyitották. A dugó a mennyezethez csapódott, és megsértette a vakolatot. Az ital kifutott a padlóra, vagy kétujjnyi maradt a palack fenekén. A nő meg is jegyezte: nem is pezsgő ez, csak habzóbor. Volt még egyébként több palackkal is belőle: a férfinak még egy, a nőnek kettő. Kivitték őket az erkélyre, hogy lehűljenek, aztán még üldögéltek egy keveset, majd a nő elővett a retiküljéből egy kis üveg Carillót. A fületlen csészékből, vízzel hígítva megitták, s átmentek a közeli pubba. Mostanra lehűltek már a habzóborok az erkélyen, kettőt ki is nyitottak minden baj nélkül. Veszekedtek, egymást sértegették. Odakint egyre sűrűbben pukkantak a rakéták. Hol piros, hol kék fénnyel árasztották el a szobát. Egyikük sem vette a fáradságot, hogy fölgyújtsa a mennyezetről függő lámpát, amely a lakás tartozéka volt. A férfi egyszerre csak elsírta magát. Azt mondta, nehezen bírja ki, hogy itt az összes emlék rázuhan, s hogy minden olyan visszavonhatatlan. Rámutatott egy, a fal alján, a padlóhoz közel látható kanyargós fekete vonalra, s megkérdezte a nőtől, emlékszik-e rá, hogy a legkisebb gyermekük firkálta oda, az isten tudja, hol szerzett tussal. Próbálták eltávolítani a legkülönbözőbb anyagokkal, háztartási tisztító spray-vel is, végül pedig az ipari helyiségek tisztításához használt, erősen lúgos szerrel, de nem tűnt el. Iduna a tisztítószer neve, mondta a nő. A férfi kifújta az orrát, s azt kérdezte, nem próbálhatnák-e meg még együtt. A válasz az volt, hogy éppen ő tett lehetetlenné minden próbálkozást. S a nő a hálószobájuk felé mutatott, kimondani azonban nem tudta, mivel tette lehetetlenné a férj a közös életet. A férfi arcának két fele olyan volt, mintha nem tartozna össze. Egyik szemét összehúzva nézte a háló ajtaját, s ugyanazon az oldalon ajka is lebiggyedt, s a száj vonala körül félkörívet formáltak az arcizmai. Tényleg azt gondolja a nő, kérdezte, hogy ez volt az ok? Hát képtelen megkülönböztetni az okot a következménytől? És akkor mi volt az ok? - rikácsolta a nő. A férfi csak legyintett, a nő pohara viszont nekirepült a falnak. A vörös erecskék csordogáltak lefelé a padlóra. Újból Carillót töltött magának.
