Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai
Áron, kezében füstölővel és bottal. Mózes törvényének fényében világossá válik a bűn, amely a kegyelem királyi székéhez, Krisztus középen látható keresztjéhez kényszerít. Áron füstölője és virágzó botja ugyancsak Krisztusra utaló előkép: a füstölő felidézi Pál gondolatát: Krisztusnak jó illatja terjedez; míg a kivirágzó bot az üdvösségszerző keresztre utal. További, személyes vonatkozást is megfigyelhetünk: Mózes az örökbefogadás miatt különös fontosságot kap, hiszen Pyernik Jakab és Coltus Dorottya ugyanúgy örökbe fogadta Bazik Dánielt, mint Mózest a fáraó lánya. A középkép feletti oromzat álló ovális alakú mezejében a sírbatétel jelenete szerepel. A jelenet a legrégebbi nyugati típusú sírbatétel-ábrázolások bővített változata. Ezen a 10. századtól ismert ábrázoláson csupán arimátiai József és Nikodemus alakja volt látható, amint Krisztus lepelbe csavart, élettelen testét koporsóba teszik; a Pyernik-Coltus epitáfiumon a szarkofág mögött magdalai Mária síró alakja is ott van. 20 A kép alját mellvédszerűen elvágó szarkofág előtt kenőcsös tégely áll. A szinoptikusoknál Jézus sírba helyezésénél nem szerepel Nikodemus - náluk ezt egyedül arimátiai József végzi. Nikodémust és arimátiai Józsefet csupán János evangéliuma (János 19,38-42) említi együtt. A Pyernik-epitáfium oromképén azonban szerepel magdalai Mária is, az ő jelenléte a sírbahelyezésnél azonban csupán Lukácsnál (Lukács 23,55) és Márknál (Márk 15,47) van megemlítve. Az ábrázolás leginkább János és Márk szövegét veszi alapul; a kétalakos sírbatétel-jelenet Jánost követi, és az elhunyt illő temetését mutatja be. A kendőjével szemét törölgető magdalai Mária - aki a sírláda elé helyzett olajostégely alapján azonosítható - szintén a méltó, gondos temetés, valamint az emlékezés és a siratás jelképe. A keresztre feszítés és a sírbatétel jelenete - Bazik Dániel életét ismerve - egyéni módon is értelmezhető. A Bibliában az örökbefogadás Mózesnél, az áldozat, áldozatos élet Krisztusnál, az illő végtisztesség és a megemlékezés arimátiai József és Nikodemus esetében kap hangsúlyt. Az állíttató így saját és nevelőszülei életét bibliai párhuzamok által, képileg is megörökíttette. A szöveges részek nem kapcsolódnak az ikonográfiái programhoz, látszólag csak az elhunyt és utódai adatait tartalmazzák, ám a szöveges és a képes részeket összevetve kapcsolatuk nyilvánvaló lesz. Ha csak képileg jeleníttette volna meg az áldozathozatal és a tisztelgő temetés tényét Bazik, anélkül, hogy a szövegben utalt volna rájuk, úgy csak azok a kortársai érthették volna a képek személyes mondanivalóját, akik még ismerték a családot. Az epitáfium képi programját a szöveg ismerete nélkül ma már nem tudnánk értelmezni. Három évvel az epitáfium elkészülte előtt, 1674-ben Bazik már állíttatott nevelőszüleinek egy sírkövet, amelynek feliratán az elhunytak életkorát, elhalálozásuk időpontját, valamint az állíttató nevét és az állítás évét közli. Csetneken csupán a PyernikColtus házaspár részesült abban a megtiszteltetésben, hogy sírkövet is, epitáfiumot is állítottak az emlékezetükre. A jóval egyszerűbb sírkő mellett, három évvel később, egy sokkal nagyobb méretű, látványosabb kialakítású és elhelyezésű emlék is elkészült. Az epitáfium szövege tartalmilag megismétli a sírkő szövegét, de a felirathoz kapcsolódó képek - amennyire ez lehetséges - utalnak is a család történetére. A felirat és a képek egymást kiegészítve indítják emlékezésre a szemlélőt.
