Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai
A csetneki epitáfiumok feliratai A szöveges részek árulnak el legtöbbet az állíttatókról és a helyi közösségről. Az architektonikus és ornamentális, valamint az esetleges képes ábrázolások stíluselemei Magyarországon a legritkább esetben jellemzőek egy adott helyre; hazai viszonyok között ezek általában más területekkel való művészi és gazdasági kapcsolatok mutatói. A szűkebb-bővebb ikonográfiái programot hordozó emlékek esetlegesen bővebb tájékoztatást nyújthatnak a helyi viszonyokról, ám különleges ikonográfiái típusok vagy csoportok szerepeltetése is csak a velük együtt fennmaradt szöveges részek ismeretében adhat biztos információt az állíttatok gondolatairól. Az epitáfiumok legszemélyesebb, állíttatóikról legtöbbet eláruló része a halotti felirat, az „epitaphium", amely a reformációtól kezdve az egész emléktípusnak is nevet adott. A feliratok a helyi közösség egyes személytől vagy családtól elvárt viselkedési formáit, és viszont: az egyes személy vagy család közösségnek szánt gondolatait hagyományozták ránk. Vizsgálatuk azért nehezebb, mert a néhol személyes, olykor költői gondolatok forrásai ma már gyakran bizonytalanok. Ehhez járul a feliratok kopottsága, a rossz olvashatóság. További nehézséget képeznek a latin szövegek sajátos, sokszor nehezen értelmezhető kifejezései és rövidítései. A feliratok részei Az elhunytak személyes adatai A csetneki epitáfiumok szöveges részei három főbb csoportba sorolhatóak. Az első csoportot azok a szinte követelményszerűen, minden emléken megjelenő feliratok adják, melyek az elhunyt személyes adatait közlik a hátramaradottakkal. Terjedelmük ugyanúgy változó, mint a személyesség mélysége. Legáltalánosabb az a forma, amely teljesen tárgyias: csupán az elhunyt címeit, rangját, társadalmi helyzetét, születésének, halálának, olykor temetésének az adatait közli. A legtömörebb szövegezést osgyáni Bakos II. Gábor és lucskai Bánó Ferenc halotti címerén láthatjuk. Előkelő urak, régi, nagy hatalmú családok fejei lévén néhány soros tudósítás is többet mondott a kor emberének, mint a személyes feliratokat alkotó literátusok hosszú emlékszövegei. Ugyanez a szempont érvényesül a két halotti címer redukált ikonográfiájában: a nemesi címer és Bakos esetében a fegyverek, trófeumelemek. Más feliratok azonban jóval bővebb, személyesebb hangú tájékoztatást nyújtanak. Ezek általában nagyobb családok nőtagjainak, a kisnemesi, városi értelmiségi, prédikátori réteg tagjainak vagy azok családtagjainak készültek. Viszonylag sok emlék készült elhunyt gyermekek emlékének megörökítésére; ilyen a Fabriczy testvérek, Dubniczay Rebekka, Dubniczay Salome és csoltói Basó Katalin részére készült epitáfium. Itt az állíttató szülők neve is olvasható a feliratban, olykor hangsúlyosabban, nagyobb betűvel, mint magának az elhunytnak neve. 21 A feliratokban előforduló jelzők: amplissimus, circumspectus, hodného, wznesseneho, spectatissimus, magnanimissimus, bonae indolis, egregius, praestantissimus,
