Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Thesaurus ecclesiae - CSOMORTÁNY LEVENTE: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai

faragott részek az Észak-Magyarországon tovább élő gótikus fafaragó hagyomány továbbélését mutatják; a lőcsei epitáfiumok közül nem egynek a középképe hasonló szobrászmunkával készült dombormű. Ez az epitáfium tehát régies vonásai mellett - szepességi késő gótikus fafaragó stílus - a templom első olyan berendezési darabja, mely a barokk feszültségét, érzelmi felfokozottságát képileg is megjeleníti. A csetneki epitáfiumok korai darabjai stiláris szempontból a Németalföld-Schleswig-Holstein-Szilézia útvonalon hozzánk érkező, nálunk először a Szepességben feltűnő manierista stílusban készültek." Ezt a manierista stílust egészíti ki olykor a reneszánsz naturalista virágdísze. A 16-17. században az északi és nyugati irányú kereskedelem kísérőjeként a művészet stiláris újításai is elsők között jelentek meg Magyarország ezen területein. Innen sugárzott tovább a Szepes megyétől délre fekvő, Gömör megyei Csetnekre. Az 1677-es Pyernik-epitáfiumon - még a manierista stílussal keveredve - megjelenik a barokk stílus, ám még az 1699-ben készült Tőrék-Scholtis-epitáfiumon is találhatunk reneszánsz virágdíszt. A barokk stílus majd a templom két 18. századi emlékén lesz kizárólagossá. A csetneki epitáfiumok, de a templom más emlékei is - például a szószék, az orgona - sokszor közvetlen kapcsolatot mutatnak a szepességi művészettel. Ezek az epitáfiumok valószínűleg mind mintalapok után készültek; teljes és részletegyezéseik, egymástól térben és időben távol született emlékek gyakran teljes hasonlósága bizonyítja ezt. Ikonográfia A templom epitáfiumai közül egyes darabokon egyáltalán nem található képi ábrázolás - ezeken kizárólag a szöveg, valamint annak hordozója és kerete, az asztalosmunkával készült faragott-festett díszes tábla hordoz információt. Ikonográfiái szempontból így a templom epitáfiumainak csak azon darabjai vizsgálhatóak, melyek képi ábrázolást is hordoznak. A Fabriczy testvérek - két Mihály és Katalin - 1628-as epitáfiumának alsó sávján egyszerű vonalas rajz látható: bal oldalon Pál apostol könyvvel, jobb oldalon Péter apostol, kezében kulccsal, a középső mezőben négyzethálós padozatú sematikus belső tér, kétoldalt egy-egy rácsos ablakkal. A középső mező előterében Krisztus látható a kereszten, melynek két oldalán, a kereszttől hátrébb bal oldalon a két elhunyt fiúgyermek, jobb oldalon az elhunyt lánygyermek térdelő alakja tűnik szembe. Ez az alsó sávban elhelyezett képmező, mely tulajdonképpen, ha az emléket oltárfelépítésű rendszer redukciójának tekintjük, predellaképként fogható fel, egyesíti magában az epitáfiumok predellarészének térdelő elhunyt ábrázolásait és az áhítat tárgyának ábrázolását kétoldalt szentek által kísérve. A templom epitáfiumai közül ez az egyetlen, melyen a szentek kapcsolatba kerülnek a feszület előtt térdelő elhunyt családtagokkal, e kapcsolat azonban bizonytalan: a kereszt két oldalán térdelő gyermekek alakjai zárt belső térben - a szakirodalom ezt többnyire kápolnabelsőként határozza meg -, a szentek halványan jelzett, de mégis érzékelhető szabad térben kerültek ábrázolásra. A képmező elhelye-