Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: Az Imperium Romanum és az ókeresztények

7 Ezt majd csak Iulius Caesar fogja megszüntetni, amikor bevezeti a szoláris naptárt. * Egyes vélemények szerint ez matriarchális motívum. A matriarchátus tellurikus tiszteletből fakad. 9 Ezek a könyvek az alábbiak: libri fulgurales, libri rituales (együtt a libri acheronticivel), libri haruspicini (együtt a libri fatalesszel). Eliade, 1995, 102-105. o. 10 A szó jelentéseiről: Köves-Zulauf 1995. 31. o. " Walter Pötscher: Numen und numen Augusti. ANRW 16/1 370. o. 12 Thomas Köves-Zulauf 1995. 44. o. 13 A katonák által császárrá emelt hadvezér, ha bírta az isteni legitimációt is, arról képes volt tanúságot tenni, például I. Constantinus. 14 1899-ben a Comitium és a Forum között feltártak egy fekete márványlapot, amelyről Festus és más auktor is azt írja, hogy Romulus sírja. További lelet egy hasáb alakú feliratos sztélé, amelynek felirata közölve van: CIL VI 36840. A sírt tulajdonították még Romulus nevelőapjának, Faustulusnak is, de Hostus Hostiliusnak is, aki apja volt Tullus Hostilius királynak. Az 1955-ben végzett hitelesítő ásatások nem találtak sírt a fekete márványtábla alatt. A jelenség mostani értelmezése, hogy nem a sír jelenléte a fontos, hanem a közmegállapodás, amely szerint e hely „szent hely", CENTRUM. Mint ahogy bármi más is jelölhette a centrumot, ha a közmegállapodás úgy ítélte és tudta. A sír tulajdonosaiként említett személyek kivétel nélkül a szoláris oldalt képviselték. Az ásatásokról. Ernest Nash: Pictorial Dictionary of Ancient Rome. Uli. London, 1961-1962. Lapis niger címszó. 15 Senatus consultum de Bacchanalibus - CIL I

2 581. Nem tiltja meg teljesen a kultuszt, csak mérsékli. Magyarra fordította Adamik Béla - Római történelem. Szöveggyűjtemény. Szerk. Borhy László. Budapest, 1998. 1. 8. Lásd még Benko 1984, 11-12. o. 16 Ezen - jobb összefoglaló kifejezés híján - a római társadalom rétegződését értem. E rétegződés időbeli változásairól lásd: Alföldy Géza: Római társadalomtörténet. Budapest, 1996; Földi / Hamza 1996 passim. 17 Ez a késő császárkori katonai reformok előtt 25 év volt. '* SUET Claud. 25, 4. Magyarra fordította Kiss Ferencné (Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete. Bibliotheca Classica, Helikon, 1975) 224. o. „A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, kiűzte Rómából." 19 Róma gyakorolta a számonkérést, például egy dictator számot adott hivatali ideje lejárta után, hogy mindaz, amit tett, szükséges volt-e. Lásd bővebben: Zlinszky, 1994. 20 Vagy bárki más, aki elmúlt korokkal kapcsolatban nyilatkozik. 21 Ebben áll demokratizmusa, nem pedig az evilági egyenlősdiben. 22 Itt a „beavatás" kifejezésnek semmi gnosztikus értelme nincs. 23 Vergilius szinte vateshez illő módon fogalmazta meg Róma hivatását: Aeneis VI, 851-853: Am a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj, El ne feledd - hogy békés törvényekkel igazgass, És kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad! (Lakatos István fordítása) 24 István megkövezése, Péter fogsága, Saul üldöző hadjárata. Majd a Pált üldözők: például Pisidia, Ikonium, Lisztra, Thessaloniki. 25 A. H. M.Jones: Augustus. Budapest, 1976. 221-222. o. 26 Az érem másik oldala viszont az, hogy a rómaiak nagyon rossz véleménnyel voltak a zsidókról, például Tacitus Hist. V, 4-5. Magyarra fordította Borzsák István (Korunk története. Bibliotheca Classica. Helikon, 1970) 350-351. o. Egy részletet idézek: „egymáshoz megátalkodottan hűségesek és készségesen könyörületesek, viszont mindenki mást ellenségesen gyűlölnek". 27 Tertull. Apol. V, 2. Patrologia Latina Database pubblicato da Chadwyck-Healey Ltd. Vol I. 0290B-0291A. A 0290C-nél kommentár olvasható az események realitását illetően. Magyarra fordította Városi István (Tertuilianus művei. Szent István Társulat, 1986) 71. o.: „Tiberius, akinek idejében a keresztény név a világba lépett, midőn a palesztinai Szíriából hírül vitték neki a tényeket, amelyek a szóban forgó istenség igazságát ott kinyilvánították, jelentette a szenátusnak a dolgot, sőt kedvező szavazatát legelsőnek adta le reája. A szenátus elutasította őt, mert nem helyeselte az ügyet. A császár nem tágított véleményétől, és megfenyegette a keresztények feljelentőit, hogy alaposan ellátja bajukat." 2S Suet. Tib. 36 (15. jegyzet) 143. o.: „Az idegenektől behozott szertartásokat, az egyiptomi és zsidó vallás gyakorlását elnyomta; az effajta babonák hivőit arra kényszeríttette, hogy égessék el a szertartásokhoz ........ ..