Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: Az Imperium Romanum és az ókeresztények
GÁSPÁR DOROTTYA Az Imperium Romanum és az ókeresztények Eszmék ütközése és találkozása I. Bevezetés A 20. század történelme tele van sóhajjal, szenvedéssel, kínzással, emberirtással és ennek megfelelően vértanúsággal, amellyel kapcsolatban különböző vélekedéseket lehet olvasni, hallani akár még szakemberektől is. Némelyikük gyakran azonosítja Diocletianust vagy általában a római császárokat Rákosival, Sztálinnal vagy épp Ceausescuval. Ókori holocaustról beszélnek a keresztényekkel kapcsolatban, pedig az ilyen azonosítás igen durva, igen sértő és igen félrevezető, még akkor is, ha tudatlanságból ered. A történelem eseményei soha nem vonatkoztathatók el az adott időszaktól és az adott területtől. Ha a konkrét hátteret nem ismerjük, könnyen ragadtatunk túlzásokra, könnyen jutunk helytelen következtetésekre; elhamarkodott ítéletek, avagy át nem gondolt axiómák hirdetőivé válhatunk. 1 A mai kor embere 'üldözésen' többnyire kínzások, koncepciós perek végtelen sorozatát érti, amelyeket csak azért kell és kellett embereknek elviselniük, mert bizonyos eszme mellett híven kitartottak és kitartanak. Hamis párhuzamok helyett ismerjünk meg hát valamit Róma gondolkodásából, eszméiből, eljárásából és az eseményeket színező körülményekből! II. Kereszténység és pogányság ]. Róma történelme a vallástörténet szemével, avagy az Imperium Romanum Nagy Sándorral 2 kell kezdeni, aki birodalmi törekvésével a centrum létrehozásán, megvalósításán fáradozik. Rövid ideig sikere van, de a munkát végül Róma fejezi be. Azt is mondhatnánk, hogy Róma történelmi feladata éppen ez: örök érvényűén létrehozni a centrumot és szolgálni a. fényt a birodalom nyugati térfelén is. 3 A birodalom mind népeiben, mind vallásában, mind földrajzi adottságaiban heterogén. A különbségeken azonban úrrá lesz Róma, hiszen történelem feletti eszmét követ, amely megnyilvánul a történelemben: az egység megvalósítása olyan rítussal, amely fényt hordoz, amely égi, amely szoláris - naptisztelő.
