Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - LUFT ULRICH: Karl Richard Lepsius (1810-1884)

Garstang, az elméleti régészet professzora hétszáz munkással ezernél több aknasírt tárt fel Beni Haszánban, de az ásatási eredményről csak összefoglalóan számol be a temetkezési szokásokról írott könyvében. Lepsius munkatársai - Garstanggal szemben - szinte aprólékosan dokumentálták, amit láttak, így azt a festményt is, amelyen egy ázsiai nomád csoport látható (4. kép). Lepsius azonnal kapcsolatba hozta a képet a később Egyiptomot fenyegető, bevándorló hükszosz csoportokkal. II. Szeszosztrisz idejében (12. dinasztia) fenyegetésről még nem lehetett szó; ez Lepsius számára is világos volt. Feltűnő, hogy Teli el-Amarnát is felkeresték és az új vallást is dokumentálták. Ebben az időben csak a határsztéléket, néhány romot és a sírokat (5. kép) lehetett szemrevételezni. Annál érdekesebb, hogy Lepsius milyen jó ráérzessél talált rá a lényeges dolgokra. Következő fontos állomásuk Karnak volt. Az expedíció föltérképezte a hatalmas templomterületet; közben III. Thutmoszisznak, a 18. dinasztia nagy királyának ünnepi csarnokában volt a táborhelyük. A templomnak ez a része alig emelkedett a talajszint fölé, így Lepsius expedíciója úgyszólván pincében lakott: ez azonban bizonyos védelmet is jelentett, hiszen a nap könyörtelenül tűzött. A luxori templom első - udvari - részét nagy törmelékhalmok borították, s dzsámi állott benne, amely abban az időben minden tisztítást meggátolt. A templom hátsó részében azonban látható volt az istentől nemzett III. Amenhotep születése és neveltetése. Ezekről a jelenetekről Lepsius munkatársai készítették az első aprólékos rajzokat (6. kép), hiszen a fiatal tudós Egyiptom minden szellemi megnyilatkozását figyelemmel kísérte, és már fölismerte, hogy az egyiptomi vallás nélkülözhetetlen kulcs az egész egyiptomi kultúra megismeréséhez. Saját bevallása szerint azonban változatlanul Egyiptom történetében látta fő kutatási témáját Lepsius: „Fő szándékom, amelyet állandóan szem előtt tartottam, és amely a művek kiválasztását meghatározta, történeti jellegű volt." Később, miután Núbiából visszatértek, a nyugati parton is hónapokig dolgoztak. Átvizsgálták a hivatalnoki temető több mint négyszázötven sírjának körülbelül egynegyedét (7. kép), azonkívül a nagy halotti templomokról is pontos leírást készített Lepsius: akkortájt ezekből alig látszott valami. A Királyok Völgyében huszonöt sírt, a Királynék Völgyében tizenöt sírt számoltak meg: dokumentációt is készítettek róluk. Mivel télen-nyáron Egyiptomban időztek, az áradást is „élvezhették": a Nílus völgyében minden szántóföld víz alá került, az áramlás egészen meglassúdott, a fölösleges só feloldódott, az új iszap leülepedett: ezért nevezte Hérodotosz Egyiptomot a Nílus ajándékának. Az áradás idején csupán a hajókra és a csónakokra hagyatkozhattak. Sok műemlék a víz alá került, így a híres philai templomegyüttes; Qurnában vízben állt a két, úgynevezett Memnón kolosszus, azaz a III. Amenhotep (18. dinasztia) halotti temploma előtt felállított hatalmas szoborpár, amely egyedül maradt meg az óriási templomkerületből. Az ókorban még „énekelt" a két kolosszus; Lepsius idejében már régen hallgattak. A skót festőművész - David Roberts - a vízben tükröződve örökítette meg őket egyik híres vízfestményén. Miután Felső-Egyiptom nagy Ptolemaiosz és római kori templomait - Edfut, Esznát és Kom Ombót - végiglátogatták, Asszuánban, pontosabban Elefántiné szigetén dokumentációt készítettek a romokról; utána fölkeresték a templomairól híres Philai és