Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - LUFT ULRICH: Karl Richard Lepsius (1810-1884)

Biggeh szigetet: itt is dokumentáció készült. Philai szigetén egykétnyelvű dekrétumra bukkantak, amelynek Lepsius nagyon megörült. Ezután az expedíció következő feladata került előtérbe: nevezetesen Núbia felderítése. Asszuántól délre meggyőződhettek Egyiptom kulturális kontinuitásáról. Alsó-Núbiát a fáraók már a 12. dinasztia idejében meghódították: nagyszámú templomot és erődöt emeltek: korábban inkább erődöket, később - a ramesszida korban - számos templomot, főleg II. Ramszesz dicsőítésére. Koroszko városában hetekig várakoztak az utazók, mivel az alkirály túl alacsonyra szabta a tevék árát, a lakosok nem küldtek hátasállatokat; jóllehet az expedíció minden engedélyt birtokolt. Várakozás közben Lepsius kirándulást szervezett a második zuhatagon túlra: a tudományos eredményről egyik levelében beszámolt, hiszen a középbirodalmi nagy erődöket is látta. A sivatagot átszelni fárasztó volt és korántsem veszélytelen; Lepsius ennek ellenére élvezte az utat. Kezdetben nagyon siettek dél felé, a trópusi Afrika irányába. Éjjelenként hallgatták, ahogy az erdőben bömböl az oroszlán; tapasztalták a krokodil óvatosságát, a víziló bumfordiságát: mindez nagy hatással volt Lepsiusra. Szudánban nyelvészeti tanulmányokat is folytatott, de az eredményeket csak idős korában tette közzé. Mivel a déli utazás is történeti szempontú volt, alaposan átvizsgálta a meroita királyi piramisokat, kései keletkezésüket azonnal felismerte. Arról is meggyőződött, hogy a meroita kultúra igen erős egyiptomi hatás alatt fejlődött ki. Amikor az egyik piramisba belépett, az egyiptomi istenek köszöntek vissza; sőt, a hieroglif feliratok olyan neveket tartalmaztak, amelyekkel Egyiptomban is találkozott már. Merőé szigetén - ahogyan Sztrabón nevezte - minden fontos helyet meglátogattak, s mindegyikről alapos leírást készítettek. Olyan megfeszített munkában voltak, amilyenre csak fiatal kutató képes. Ennek ellenére, amikor visszatértek Qurnába, Lepsius fáradékonyságára panaszkodott. Núbiai leveleiben még nem volt szó fáradékonyságról, s amikor elhagyta Qurnát, hogy új területre induljon, ismét megfeledkezett róla. A Nílus mentén tértek vissza Egyiptomba, s közben egy másik meroita piramismezőt is átkutattak; természetesen Núbia szent hegyét, a Barkal-hegyet sem hagyták ki. Itt az Amun szentély már az Újbirodalom idejében vallási központtá vált; míg a szomszédos Napata város etióp dinasztiája a Krisztus előtti 7. században meghódította Egyiptomot. Az expedíció Dongola tartományban keresztyén templomokra lelt, amelyek az antik és középkori núbiai keresztyén birodalomról tanúskodtak. Lepsiusék a visszaúton számos emlékhelyet ismét fölkerestek: pontosították az adatokat, javították az esetleges hibákat. Először Luxorban álltak meg huzamosabb időre. Fáradtságát felejtve Lepsius Max Weidenbach és néhány szolga társaságában Luxorból Qenán át a Wadi Hammamátba indult, hogy aztán átkeljen a Sínai-félszigetre. A nagy kősivatagban - miközben kutat kerestek - eltévedt a társaság: hajszálon múlt, hogy nem vesztek szomjan. Erejük fogytán volt, s a kősivatagban minden völgy egyformának tűnt. „Szó nélkül gyalogoltunk a forró déli napsütésben, mindenki saját gondolataiba merülve." Végül mégis vízre találtak: „megmenekültünk", írja Lepsius. Weidenbach a Sínai-félszigeten a feliratok dokumentálásában segített. Meglátogatták a híres Katalin-kolostort, megmásztak a Mózes-hegyet és néhány más csúcsot,