Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - PUSKÁS ATTILA: Határkőnél (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 40 év távlatából 1962-2002)

vatali és teológiai álláspont lényegét ismertetik, majd bemutatják a zsinatot közvetlenül megelőző megújulási folyamatokat, aztán áttérnek a zsinati szöveg keletkezéstörténetének vázolására, alkalmasint kiegészítve azt az új lényegi hangsúlyok kiemelésével, végül fejezetről fejezetre elemzik a szöveget. Ez a teológiai módszer egyszerre összegző, elemző, s bevallottan lelkiségformáló és pasztorális szempontokat is állandóan szem előtt tartó.

12 A 2002-es tanulmánykötet támaszkodik az 1975-ös kiadvány kommentárjaira, de sok esetben jelentősen kiegészíti a zsinati szöveg távolabbi és közelebbi előtörténetének bemutatását, valamint teológiai mondanivalójának elemzését új szempontokkal gazdagítja. A döntő többletet valójában azonban a zsinati dokumentumok hatástörténetének felvázolása jelenti. A zsinati szövegek megértéséhez és helyes értelmezéséhez nem elég tisztában lenni a keletkezéstörténetükkel, a zsinati atyák kifejezett szándékával, műfaji sajátosságukkal és a többi zsinati dokumentummal való összefüggésükkel, hanem az okmányok hatástörténete is hermeneutikai alapelvet jelent.

13 Ez minden szöveg esetében így van, de a katolikus egyház tanítóhivatali megnyilatkozásaira különösképpen is áll, amennyiben a hatástörténeti folyamatban keletkező magisztériumi megnyilatkozások tekinthetők a zsinat hivatalos és normatív erejű értelmezéseinek. Ez a körülmény még inkább érthetővé teszi a zsinati recepció bemutatására vállalkozó tanulmánygyűjtemény jelentőségét. A II. Vatikánum hatástörténete legalább három szinten vizsgálható. Az első a tanítóhivatali megnyilatkozások (pápai enciklikák, levelek, bullák, püspöki szinódusok dokumentumai, kongregációs állásfoglalások, nyilatkozatok) területe, mely tekintéllyel és különböző fokú kötelező erővel értelmezi és fejleszti tovább a zsinati gondolatokat, vagy dönt el vitás kérdéseket. A második a gyakorlati élet szférája (liturgia, egyházszervezeti átalakítások, egyháztörténeti események), mely a zsinati határozatok megvalósulásának színtere. S végül a teológiai fejlődés szintje, melyen a teológusok munkája nyomán tovább bontakozhat a zsinati teológiai magvetés, és tisztázódhatnak adott esetben a zsinaton nyitva hagyott kérdések. E három szint nyilván hat egymásra s kölcsönösen átjárja egymást. A teológusok munkája előkészíthet magisztériumi megnyilatkozást vagy éppen vitában állhat azzal. A Tanítóhivatal útmutatása alapján történik a zsinati határozatok végrehajtása. Ugyanakkor a gyakorlati megvalósítás visszahat a teológiai munkára, mely ismét csak magisztériumi állásfoglalást tehet kívánatossá stb. A tanulmánykötet szerzői különböző mértékben összpontosítottak a hatástörténet egy-egy dimenziójára, attól függően is, hogy egy zsinati dokumentum melyik szinten váltott ki erőteljesebb hatást. így például a szent liturgiáról (SC) szóló konstitúció vagy a püspökök pásztori szolgálatát (CD), illetve a papképzést (OT) tárgyaló határozat kommentárjai a hatástörténetből elsősorban a tanítóhivatali megnyilatkozásokat és a gyakorlati megvalósulások konkrét elemeit domborítják ki. Az egyházról szóló konstitúció (LG) vagy a missziós határozat (AG) hatástörténetének elemzései a teológiai kutatómunka dimenziójának is nagyobb teret szánnak. Ismét más tanulmányok mindhárom szintet szem előtt tartják (IM, GE). A szerzők módszerüket tekintve nem egységesen jártak el. Vannak tanulmányok, melyek a hatástörténet bemutatásának önálló fejezete(ke)t szenteltek (például IM, GE, CD), mások a zsinati szöveg elemzésébe szőtték a hatástörténeti utalásokat (például SC, OE, DV), de találunk vegyes megöl-