Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - PUSKÁS ATTILA: Határkőnél (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 40 év távlatából 1962-2002)

dást is, mely az előbbi két módszert ötvözi (például UR, LG, PC, Nae stb.). Talán jó lett volna, ha minden elemzés különálló fejezetbe is összegyűjtötte volna a hatástörténet lényegi mozzanatait. Abból a szempontból is különböznek a tanulmányok, hogy a teljesség igényével vagy csak a legfontosabb mozzanatokra összpontosítva tárják-e fel a zsinati dokumentumok hatástörténetét. Ebből némi aránytalanság adódik: egy rövidebb zsinati szövegnek és hatástörténetének teljességre törekvő elemzése (például IM; GE) alkalmasint jóval hosszabb lehet, mint egy nagyobb terjedelmű okmány esetében a vázlatosabb és elnagyoltabb kommentár. Továbbá, a szerzők a zsinati szövegek idézésére, illetve hivatkozására más-más fordítást (1975-ös vagy 2000-es) használtak, illetve alkalmasint a latin szövegre támaszkodtak. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy fontos kifejezések írásmódja a legnagyobb változatosságot mutatja. Érdemes lett volna megállapodni egységes magyar írásmódban, vagy utólagos szerkesztői munkával egységesíteni azt.

14 Rövid megjegyzések az egyes tanulmányokhoz A továbbiakban essék szó néhány megjegyzés erejéig a tanulmánykötet tizenhat írásáról. A szent liturgiáról szóló, Sacrosanctum concilium kezdetű (SC) konstitúció kommentárjának többlete az 1975-ös tanulmányhoz képest a naptárreformról szóló függelék értelmezése, valamint a liturgia megújításának gyakorlati megvalósítását célzó későbbi magisztériumi állásfoglalásokra tett lábjegyzetbeli utalások. További pozitívuma a Pákozdi István által írt tanulmánynak, hogy többször felhívja a figyelmet arra, hogy milyen megújított egyházkép található a liturgia zsinati teológiája mögött. Talán érdemes lett volna megemlíteni azt is, hogy a katolikus egyház- és liturgiafelfogás hermeneutikus körben mozog. Egyrészt az előzetes egyházkép lecsapódik a liturgia értelmezésében és végzésében, másrészt az egyház önfelfogásának egyik forrása éppen a liturgia, vagyis arra a kérdésre, hogy ki/mi az egyház, a felelet abból a reflexióból is származik, hogy mit is tesz voltaképpen akkor, amikor imádkozik és ünnepel. Ilyen értelemben nemcsak az egyházról szóló későbbi dogmatikus konstitúció (LG) néhány alapgondolata érzékelhető a SC-ban, hanem a SC-ban kifejeződő liturgiateológia is forrása a LG-ban megfogalmazott egyházképnek. A SC liturgiafelfogásának trinitárius aspektusa kissé mintha elsikkadna a kommentárban. A hatástörténetet illetően pedig, véleményem szerint, érdemes lett volna utalni A Katolikus Egyház Katekizmusára (KEK), mely egyfelől következetesen folytatja és alkalmazza a zsinat pászka- és krisztocentrikus liturgiateológiáját, másfelől beilleszti azt egy tágabb trinitárius perspektívába,

15 mely szerint a liturgia elsődlegesen a teljes Szentháromság műve. A tömegtájékoztatási eszközökről szóló Inter mirifica kezdetű (IM) határozathoz fűzött kommentár Lukács László SchP tollából származik, aki a Magyar Katolikus Püspöki Kar megbízásából az egyház és a tömegkommunikáció kapcsolatával foglalkozó referensként is tevékenykedik régóta. Tanulmányának terjedelme négyszer olyan hosszú (23 oldal), mint a 75-ös kiadású szövegé. Alaposan és részletesen elemzi nemcsak a dokumentum szövegezésének, hanem a távolabbi előzményeknek a történetét is. Az okmány tartalmi bemutatása után hasonlóan igényes hatástörténeti vizsgálódás következik a magisztériumi megnyilatkozások, a teológiai reflexió és a gyakorlati cse-