Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - PUSKÁS ATTILA: Határkőnél (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 40 év távlatából 1962-2002)

éppen a megfelelő időben feszítette ki a védőhálót. ... Hitből fakadó realizmusra van szükség, amellyel felismerjük a Lélek pozitív gyümölcseit, és az utolsó két évtized megrázkódtatásait új missziós kihívásként értelmezzük, azaz a keresztény hit és a modern kultúra új fellendítésének feladataként."

7 Úgy látja, hogy a tradicionalisták és progresszisták táborának végletes polarizálódási folyamata az egyházban megállt. A németországi egyházban ezzel kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonít a würzburgi szinódusnak (1971-1975) és Julius Döpfner bíborosnak. Egy korábbi tanulmányában az 1985-ös püspöki szinódust jelöli meg azon határpontként, amely a világegyház szintjén lezárja a szélsőségek polarizálódási folyamatát, és új recepciós szakaszba juttatja az egyházat.

8 A restaurációs vádakkal szemben nyomatékosan hangsúlyozza, hogy II. János Pál pápa nyilatkozataiban és cselekvésében is a zsinat elkötelezett megvalósítója. A jövőre vonatkozóan három prioritást tart szükségesnek szem előtt tartani. 1. Elet- és tapasztalatszerű utak feltárása Istenhez az istenkérdéssel kapcsolatban közömbössé vált társadalmakban. 2. A communio-ekkleziológia elmélyítése és élése. 3. Fokozott elköteleződés az élet minden szintjén a világ és a teljes ember üdvösségéért, a szeretet civilizációjának építése evangéliumi eszközökkel. W. Kasper tanulmánya a múlt elemzésével, a jelen helyzet feltárásával és jövőbeli távlatok megrajzolásával nagyszerű általános teológiai bevezető a II. Vatikánum egyes dokumentumait és ezek hatástörténetét tárgyaló kommentárokhoz. Néhány szót érdemes ejteni a zsinati dokumentumok tárgyalásának sorrendjéről is. Annál is inkább, mivel Hafenscher Károly kritikai éllel jegyzi meg: „... az Unitatis Redintegratio besorolást a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai között (14. hely) érthetetlennek tekintjük. Két nyilatkozat közé került, mintha nem is fővonalba tartoznék, csak az egyház extra muros kijelentései közé. így könnyen csak az Ábrahám-hívők közé kerülhetünk mi, evangélikusok is, vagy a világvallások kategóriájába (lásd vegyes házasságok esete)."

9 A kifogás alapja nyilván A II. Vatikáni Zsinat tanítása 1975-ös kiadású kötet tárgyalási sorrendje, ahol valóban a 14. helyen, a vallásszabadságról és a nem keresztény vallásokról szóló nyilatkozatok között található az ökumenizmusról szóló dekrétum. A szóban forgó kifogás tárgyát veszti azonban a zsinati szövegek 2000-es, újabb fordítást tartalmazó kötetével és a 2002-es Kránitz-féle tanulmánygyűjteménynyel kapcsolatban, hiszen mindkettő kronológiai sorrendben, s így az ötödik helyen hozza az UR-t. Megjegyezzük, hogy az 1975-ös kiadás tematikai csoportosítása sem a súlyuk vagy értékük szerint rendezte sorrendbe a dokumentumokat, hanem az egyház önfeltárásának (belső élet és kifelé való küldetés) logikája alapján.

10 Itt nem hivatalos rangsorolásról, hanem szerkesztői csoportosításról van szó. Amint a különböző nyelvű szövegkiadások, illetve kommentárok mutatják, másféle logika szerint is el lehet járni.

11 Mivel a tematikus csoportosítások éppen az UR-val kapcsolatban tűnnek nehézkesnek s ki nem elégítőnek, ezért, úgy vélem, nagyon is helyesen járt el a 2002-es tanulmánykötet szerkesztője, amikor a kronológiai sorrend mellett döntött. A döntő különbség az 1975-ös és 2002-es kiadvány között azonban leginkább a célkitűzésükben figyelhető meg. Az első szándéka, amint a címe is mutatja, a II. Vatikáni Zsinat tanításának bemutatása volt. A kommentárok először a zsinat előtti tanítóhi-