Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - LUFT ULRICH: Karl Richard Lepsius (1810-1884)

filológia" útján. Két történész, Friedrich Dahlmann és Arnold Heeren ugyancsak Göttingenben tanított ebben az időben: módszertani szempontból nagy hatást gyakoroltak a fiatal Lepsiusra. Dahlmann előadói stílusát Richard nemesen klasszikusnak nevezte. Jákob és Wilhelm Grimm, a modern germanisztika megalapítói szintén Göttingenben tanítottak: ők is erősen formálták az egyetem arculatát. Jákob Grimm Jogi régiségek című kollégiumát Lepsius is hallgatta; nagy tudósnak tartotta a professzort. A fiatal Richard érdeklődése különben roppant szerteágazó volt: Beneke irodalomtörténésznél fölvette a Walther von der Vogelweide című kollégiumot, s rendszeresen látogatta G. L. Dissen Enciklopédia című előadássorozatát: Dissen óráira különösen a hermeneutika vonzotta. A tehetséges diákokat a professzorok otthonukban is fogadták, így Richard is gyakran vacsorázott a Grimm testvéreknél vagy Müllernél. A fiatalember láthatólag nagyon kellemes társalgó volt, a professzorok szívesen látták maguk körül. A göttingeni egyetem az akkori Németországban - Heinrich Heine gúnyos szavai ellenére - vitathatatlanul az első sorban állt: legalább olyan jó nevű egyetem volt, mint ma. Nem véletlen tehát, hogy Richard két évig maradt Göttingenben. Müller, Grimm, Dahlmann és Ewald ajánlóleveleivel felruházva, Richard a következő évben a berlini egyetemre indult. Berlin a 18. században valódi szellemi központtá fejlődött: a Leibniz alapította akadémia, az egyetem és a könyvtár, valamint a szépművészeti gyűjtemények a tudományok főbástyái lettek. Igaz, a szellemi élet nem volt mentes az intrikától, de kisebb-nagyobb magánkörök alakultak, ahol művészetről, irodalomról, művelődésről, sőt politikáról is a legmagasabb szinten lehetett vitatkozni. Ezek a diskurzusok igen jótékonyan hatottak a szellemi légkörre. Ha Richard a szerencséjét kereste Berlinben, elmondhatjuk, hogy megtalálta. Kezdetben csöndes, szorgalmas diákként hallgatta August Boeckh-öt, a klasszika-filológia pápáját; Franz Bopp, a híres összehasonlító nyelvész előadásait ugyancsak rendszeresen látogatta. Mindkét tudós a szakma élő klasszikusának számított. Richard ugyan szürkének találta Bopp előadásmódját, de a Göttingenből hozott ajánlólevelek itt is megtették hatásukat, s személyes kapcsolatot eredményeztek. Bár Richard minden híres professzor előadásmódját kifogásolta - beleértve Schleiermachert is, a teológust -, mégis hamarosan állandó vendégük lett. Eduard Gerhard régész a korabeli tudományosság kimagasló alakja volt. Vele is Berlinben találkozott Lepsius: erős indítást kapott tőle. Gerhard hozta létre - Karl Josias Freiherr von Bunsen segítségével - a világ első régészeti intézetét, a római székhelyű Istituto di Corrispondenza Archeologica-t, 1829-ben. A római központon kívül Párizsban és Londonban is állított fel részlegeket, amelyeket úgynevezett titkár - egyszersmind üzletkötő és tudósító - irányított. Gerhard közelségében tovább erősödött Richard régészet iránti vonzalma. Müller, göttingeni régésztanára indítására olyan disszertációs témát keresett, amelyben a régészet és a nyelvészet összeolvadt: a Gubbióban 1444-ben talált umber és latin nyelvű táblákat választotta (tabulae iguvinae). Wilhelm von Humboldt már 1824-ben egyértelműen Champollion mellett foglalt állást a berlini akadémián. Lepsius - 1833-ban - olyan fényesen fejezte be tanulmányait, hogy Gerhard, Boeckh, valamint későbbi atyai barátja, Bunsen - aki a berlini udvarhoz is közel állt - felszólította: vállalkozzon Champollion munkájának folytatására.