Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - BUZÁSI ENIKŐ: Egy peregrinus művész (Mányoki Ádám 1673-1757. Egy arcképfestőpálya Európa fejedelmiudvaraiban)

ciális kiépítése, a művészeti tevékenység fokozódó intenzitása vonzotta. Itt került első ízben az udvari élet és környezet közelébe, és itt kapta első jelentős megbízását a porosz trónörököstől, Frigyes Vilmostól, aki Hagedorn szerint egyik ezredese kíséretében személyesen látogatta meg a festőt. Miután megtekintette műveit, ezrede tisztjeinek portréit rendelte meg tőle, amelyből tudomásunk szerint 41 arckép készült el, a formai és kompozíciós kötöttségek ellenére igen változatos, elegáns megoldással. A mintegy másfél évig folyamatos munkát biztosító sorozat Mányoki számára nemcsak anyagi biztonságot jelentett, de feltehetően megbecsülést és elismerést is hozott. Ennek ellenére nemigen lehetett reménye arra, hogy a porosz udvarban állandó alkalmazáshoz jut. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy amikor 1707 tavaszán megismerkedett II. Rákóczi Ferenc Berlinben időző feleségével - akinek ekkor portréját festette - elfogadta meghívását a fejedelem udvari festőjének tisztére. Mányoki hajdani eljövetele óta először 1707 augusztusában Magyarországra jött. Homonnán találkozott a fejedelemmel, aki - megbecsülése jeleként - igen magas, 900 rajnai forint éves fizetéssel, valamint egy későbbi külföldi tanulmányút ígéretével fogadta szolgálatába. 1712-ig volt Rákóczi udvari festője, 1709-ig a fejedelmi udvarban dolgozott, majd külföldön - Berlinben, Hollandiában - teljesítette Rákóczi megbízásait. Két évig tartó magyarországi időszakából igen kevés művet ismerünk. Tán eredetileg sem volt sokkal több a ma tudottaknál, s minthogy a festő Rákóczi személyes alkalmazásában állt, az is mind a fejedelem portréja lehetett, esetleg több másolatban. Ezek egyike a Nemzeti Múzeum közismert képmása, a Rákóczit páncélban, hadvezérként megörökítő mellkép, amely a fejedelemasszony Berlinben festett portréjának párdarabjaként készült el, valamint egy miniatűr, amelyet a szombathelyi Smidt múzeum őriz. Rajtuk kívül még egy arcképvázlatról tudunk, erről Beniczky Gáspár Kassán, 1708 áprilisában kelt naplóbejegyzése számol be. Az arcképfestő feladatok a fejedelmi udvarban Mányoki tevékenységének csupán egyik részét jelentették. Hagedorn életrajzi beszámolójában külön kitér arra, hogy a festőt nemesemberként tartották számon az udvarban. Valószínű tehát, hogy a fejedelem nemesekből és értelmiségiekből álló közvetlen köréhez tartozott, aki olykor az udvari értelmiség más tagjaihoz hasonlóan bizalmi feladatokat is teljesített. Ilyen jellegű küldetésére az a festő részéről álnéven váltott levelezés a példa, amelyet Ráday Pállal, a fejedelmi diplomácia vezetőjével 1709 őszén folytatott. Eszerint Hollandiába, a hágai béketárgyalások színhelyére igyekezve, Rákóczi egyik diplomatájának társaságában Mányoki futárszolgálatot látott el, és röpiratok, propagandaanyagok kinyomtatását, s talán terjesztését intézte. Mányoki mintegy fél évet töltött el Hollandiában, majd újból visszatért Berlinbe, ahol Rákóczi utasításaira várt és megbízásait teljesítette. A fejedelem kívánságára ekkor rendelte meg azt a reprezentatív portrémetszetet, amely Rákóczit a nyugat-európai uralkodóábrázolások mintájára hadvezérként mutatja be, s amely kompozíciójában egyfajta diplomáciai gesztusként a fejedelem politikai szövetségesének, John Churchillnek, Marlborough hercegének, az angol csapatok főparancsnokának egyik portréját követi. Noha hivatalosan még Rákóczi szolgálatában állt, 1711-ben Berlinben időzve Mányoki újból kapcsolatot keresett a berlini udvari körökkel. Ismeretséget kötött az ud-