Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - LUFT ULRICH: Karl Richard Lepsius (1810-1884)

után - még Richard fia életében - Németország egyik nagy életrajzi lexikonában szerepelt, míg fiáról - ugyanitt - egy szó sem esett. A helytörténetírást - korai nyugalomba vonulása után - fő feladatának tekintette Péter Lepsius. Richard öt testvéréről alig hallunk valamit. Az egyik öccséről szólván 1842-ben - Richard nagy egyiptomi útjának első évében - atyjuk levélben panaszkodott, hogy utolsóként ez a fia is elhagyja a szülői házat. Tizennégy évvel az expedíció indulása előtt, 1829-ben Richard a lipcsei egyetemen kezdte el tanulmányait. Mai szemmel nehéz meghatározni, melyik szakot választotta magának. Kora szelleméhez hűen az összes híres professzort hallgatta, akár az ókorról adtak elő, akár egyebet tanítottak. A lipcsei bölcsésztudományi karon sokat kínáltak a fiatalembernek: régészetet, művészetet, orientalisztikát, nyelvészetet, klasszika-filológiát és filozófiát. Georg Ebers, Lepsius tanítványa és biográfusa első helyen Wachsmuth történészt említi, akinek Altalános Világtörténet című kollégiumát Richard élvezettel hallgatta, mert - mint apjának írta - Wachsmuth kellemes hangon, folyékonyan adott elő. Mindenből szemelgetve, végül a régészet és az általános nyelvészet között állapodott meg az ifjú Lepsius. Lipcsében Champollion hieroglifamegfejtéséről is hallhatott volna elítélő szavakat, ez azonban nem érintette Richárdot, mivel sem a sémi nyelvekkel, sem a különleges, Champollion megfejtette egyiptomi írással és nyelvvel lipcsei tanulmányi évében nem foglalkozott. Tudnunk kell azonban, hogy a húszas években, Lipcsében, egy másik fiatal lángész - Friedrich August Wilhelm Spohn, akit huszonhét éves korában már a görög és a latin irodalom professzorává neveztek ki - a hieroglifák megfejtésén fáradozott, de zsákutcába jutott. Spohn halála után - mindössze 32 évet élt - Gustav Seyffarth - aki szintén fiatal tehetség volt, és már 1830-ban megkapta a régészeti tanszéket - azonosult korán elhunyt kollégája nézeteivel, és művét posztumusz sajtó alá rendezte. Spohn elméletének alappillére az volt, hogy az egyiptomi nyelv a Noé használta ősi kopt nyelvből fejlődött ki, amely minden nyelvnek az anyja. Ez viszont Champollion felfedezésével merőben ellentétes gondolat. Tegyük hozzá, Athanasius Kircher már a 17. században sejtette, hogy a kopt nyelv - amely görög betűket használ - inkább utóda az egyiptomi nyelvnek. Spohn elmélete azért sem talált kedvező fogadtatásra, mert Franz Bopp indoeurópai nyelvészeti fölfogásával szemben, amelyről a tudós világ beszélt és vitatkozott, ismét az állítólagos bibliai alapokhoz nyúlt vissza. Lipcsei éveiben Seyffarth mindent megtett azért, hogy lejárassa Champollion eredményét. Ez a sötét közjáték azzal végződött, hogy Seyffarth - kényszerítve - kivándorolt az USA-ba: távozásához az időközben tekintéllyé váló Lepsiusnak is köze volt. Elképzelhető, hogy a régész Seyffarth nem talált Richard tetszésére; mindenesetre tény, hogy a fiatalember egy év múlva otthagyta Lipcsét és Göttingenbe távozott. Ott Georg Ewald nyelvészprofesszor vezetésével a szanszkrit nyelvvel foglalkozott, másrészt - lipcsei kezdeményezését folytatva - végighallgatta Otfried Müller - régész- és klasszika-filológia professzor - két főkollégiumát (A művészet régészete; Thuküdidész interpretációi). Különösen Müller előadásai hatottak rá, mivel a professzor szabadon beszélt, stílusa egyszerre volt komoly és élénk, gondolatmenete pedig átláthatónak tűnt. Ebers megfogalmazása szerint ez a tanár indította el a fiatalembert a „régészeti