Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - GÁSPÁR DOROTTY: A Koszorúk és epigrammák (Sághy Marianne: Versek és vértanúk. A római mártírkultusz Damasus pápa korában 366-384)

akár a 88. és 103. oldalak karriertörekvését olvasva, akár pedig, amikor a 93. és 96. oldalakon értesül „Jeromos barátnőjéről". Vajon az olvasónak eszébe jut-e, hogy Jero­mos egy egészen más történelmi korszakban élt, amikor ezek a kifejezések nem hor­dozták még a mai pejoratív jelleget? Félő, hogy nem. Hasonló modern kifejezések dehonesztálják Lőrinc vértanúságát vagy Péter kereszt­re feszítését, amikor szenvedéstörténetüket „behaviorista" legendáknak minősítette Sághy Marianne. 26 Két különböző dolog a modern „tudomány" által felállított irodal­mi kategória és elemzés, valamint a mártír hősiessége, aki nem az udvari etikett telje­sítése miatt hős, hanem az Isten iránti szeretetből vállalt szenvedésért. E két dolgot összekeverni szigorúan tilos! A legendák célja a példamutatás. A tudománynak vi­szont az a feladata, hogy e legendák helyét megmutassa az adott kor irodalmi szokása­iban a mai kor emberének a számára. A legendának célja van, a tudománynak feladata. A tudománynak és a hit dolgainak ugyanilyen súlyos összekeverését árulja el a kö­vetkező mondat: „A Biblia Damasus pontifikátusa alatt tehát a klasszikus irodalommal egyenragú, bevett irodalmi és tudományos téma lett, amelyről éppúgy lehetett írni, mint a Vezúv kitöréséről vagy a szenátori nagybirtokon töltött nyári napokról." (96. o.) Attól tartok, hogy ez a mondat kemény sértés bármelyik keresztény felekezet számára. Ez még akkor is sértés, ha nem a sola scriptura elvére gondolunk. A Biblia kiemelkedő­en több, mint a Vezúv kitörése vagy egy szenátor üdülése. Az nem dicsérendő, ha akár­ki személy vagy akármelyik történelmi korszak a Bibliát megtapossa. A Bibliával lehet tudományosan foglalkozni, de ettől még minden igaz keresztény számára a Biblia szent könyv marad! Ezt még a tudománynak is tiszteletben kellene/kell tartani! A nem világos előadás következtében ugyancsak összekeverésnek hat a liturgiáról előadott mondandó. Tény, hogy eredetileg görög volt a liturgia nyelve, aztán lefordí­tották latinra. De ez még nem szerkezeti változás, csak nyelvi változtatás. Az is tény, hogy az ókorban voltak különböző liturgiák, amelyek rítuskülönbségeket mutatnak egymáshoz képest, a lényegben azonban nem tértek el. Ezek a különbségek és változ­tatások nem keverendők össze. A liturgika mint tudomány hivatott arra, hogy e válto­zatokat rendszerezve előadja, mert a liturgia nem intézhető el néhány mondattal. Ha Sághy Marianne olvasása közben bárkiben felmerülne az igény, hogy a liturgiát illetően egy kicsit is tisztán lásson, mellékelek egy szelektív irodalmi listát. 27 A zsoltárok ismerete nem Damasus korában terjedt el. Hogy Damasus maga is taní­totta, az egyúttal nem jelenti azt, hogy előtte ismeretlen volt. 28 Traianus és Plinius levelezéséből (2. század!) már kitűnik, hogy a keresztények összegyűltek imádkozni, énekelni, azaz zsoltározni. 29 A zsoltárokat annyira tudták, hogy az üldözések idején az igaz keresztények a kérdésekre gyakran feleltek zsoltárrészletekkel. Nem csupán a klerikusok, hanem a nép maga is. Még számtalan kifejezés, mondat van a könyvben, amelyeket a fentiekhez hasonlóan lehet és kellene kommentálni. Egy recenziónak azonban nem lehet feladata a ferdítések ilyetén felsorolása és kommentálása. Végezetül inkább általános összegzést és hozzá­szólást adok főleg az epilógushoz, amelynek alapján I. Constantinus mint történelem­hamisító áll előttünk, hogy a római holocaustot kőbe zárja. 30 A rómaiság, a római tör­ténelem nem ismeréséről tesz tanúságot az, aki azt meri állítani, hogy a római kori

Next

/
Thumbnails
Contents