Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Hannu Raittila elbeszélése

A fenőkövön megélezte már, a bőrszíjon történő húzogatás következtében viszont az él molekulái egy irányban helyezkednek el a vágásszöggel, úgyhogy ha hozzáértő ember csinálja a fenést, akár borotválkozni is lehet vele - magyarázta közben. Az egyik újságíró megkérdezte, nem vidékről toborozzák-e a rendőrök túlnyomó részét. A rendőr rászólt, hogy hallgasson, vagy a törvény adta jogánál fogva eltávolít­tatja őket a helyszínről. Az összes riporter egyöntetűen azt kiabálta, hogy ők a negyedik hatalmi ág képvise­lői, akiket nem lehet csak úgy elzavarni onnan, ahol a nagyközönséget érdeklő dolgok történnek. A szabad sajtó a demokrácia talpköve. Nélküle az államhatalom és erőszak­gépezete bármit megtehetne, és akkor többé senki sem lenne biztonságban a hatalom önkényétől. Ezt láthattuk már a világ összes diktatúrájában, a Szovjetunióban és más­hol is. A rendőr ideges lett, és kijelentette, hogy nagyon gyorsan elkobozhatja és kiszedheti a filmet a fényképezőgépeikből, miután engedély nélkül nyomultak be egy magánla­kásba, megzavarván annak békéjét, sőt még fotóztak is magánterületen, az ingatlan tulajdonosának engedélye nélkül. Az újságírók felhívták a figyelmét, hogy ha használhatatlanná teszi a filmjeiket, el­vesznek azok a képek is, amelyeket a rendőrségi vizsgálat céljára vettek föl. Végül pedig megkérdezték: nem volna-e jobb, ha a két szakma, amely munkája során az élet minden oldalával találkozni kényszerül, békében élne egymással és együttműködne. A rendőr azt válaszolta, csak tréfa volt az egész. Nem akarja ő elvenni a filmjeiket, az viszont jó lenne, ha kicsit odébb húzódnának, mert itt rögtön hatalmas spriccelés lesz. Most már elemében érezte magát. Gondosan előkészítette a hentesmunkát: hozatott két lavórt a vérnek, s átküldött a szomszédba habverőért is. Mert kár a vért veszni hagyni, mondta, és amikor eresztjük ki a lavórba, folyamatosan keverni kell, hogy meg ne alvad­jon. Bárki, aki megkívánja, megkóstolhatja az újév napján a sült szarvasvért, ígérte meg. Ha a húsát muszáj is árverésen kimérni az állam javára, ahhoz véleménye szerint joga van, hogy a vérét ingyen kínálja föl azoknak, akik hajlandók enni belőle. Ennyire kicsinyes az állam se lehet, gondolta, majd az érdekelteket felszólította, hogy készít­senek elő üres üvegeket, amelyekre az effajta népünnepélyek alkalmából könnyű rá­bukkanni. Az újságírók nem győztek ámuldozni: hogy maradhat még az állatban kiereszthető vér azután, hogy telefröcskölte vele a lakást. Még a plafont is, mutatott föl az egyikük a szivarkájával. A vér felhasználásán kívül a rendőr - a hentes örök jogán - kivágni készült az állat nyelvét és lenyisszantani az orrát is azt bizonygatva, hogy ezek a legfinomabb cseme­gék, amikhez az ember ilyen esetekben hozzájuthat. Sőt meglehet, kiveszi még a máját is. Teljességgel részeg ember benyomását keltette. Az ingatlankezelő traktorával vontatták ki a szarvast a nappaliból, majd a tehereme­lőjével a hátsó lábainál fogva a levegőbe emelték. A főrendőr ott helyben megnyúzta és kibelezte. A belsőségeket egy olyan hullazsákba dobálta bele, amilyenek a rendőrautókban mindig kéznél vannak súlyos közlekedési balesetek esetére. A zsákot két beosztottja

Next

/
Thumbnails
Contents