Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Hannu Raittila elbeszélése

fogta a szájánál. Amikor a belek, a tüdő, a gyomor meg a kérődző állat egyéb belsőségei - a szívet is beleértve - mind belekerültek, az iránt érdeklődött, van-e valakinek kutyája. Miután kutyatulajdonos nem jelentkezett, behúzta a zsák villámzárját. A lenyúzott bőrt besózta a házmestertől kapott marhasóval, aztán úgy hajtotta össze nagy gonddal, hogy a hús felőli oldalak kerüljenek egymással szembe, majd felgöngyölte, és így kötötték össze a Saab motormelegítő csatlakozó vezetékével. Visszaérkezett aztán a Transit is, amelyet elküldtek utánfutóért: azzal szállították el a szarvast. A rendőr elégedetten sikálta hóval a véres kezét. Úgy érezte, jó vezetőként, a szakszerű helyzetértékelésre példát mutatva oldotta meg a nehéz helyzetet. A riporterek egyre a lakásban tébláboltak, de más idegenek is ki-bejártak a nappali betört ablakán, részegek is. A rangidős rendőrt elfogta a düh. Odament az ablakhoz, és bekiáltott: hát nem veszik észre, hogy egy másik ember lakásában járkálnak? Tízig számol, s ha addig nem lesz odakinn az összes tappancs, kihívja a kék rabomobilt, s az egész bagázst letartóztatja és beviteti magánlaksértésért és az otthon békéjének megzavarásáért. A lakásban öttagú család lakott: ezt a rendőrség lakcímnyilvántartásából tudta meg. Vagyis az ő otthonukról van szó, úgyhogy kifelé, de sebesen, a jószentségit! Az emberek fölfogták, hogy komolyan beszél, és lassacskán kiszivárogtak, így végleg üres lett a lakás. A rendőrök keresztül-kasul ragasztották a törött ablakot sárga szalagokkal, amelyeken az volt olvasható: RENDŐRSÉG. Az ajtót lepecsételték.