Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Hannu Raittila elbeszélése

Megjegyezte: legjobb lenne, ha a férfi hallgatna az okokról meg a következményekről. Időközben újra megszaporodtak kint a rakéták, s most beszédhangok is behallatszottak. A szemben lévő erdőből erős durranást hallottak, és a piros villódzás egy pillanatra az egész tájat beragyogta. A férfi csak annyit mondott, hogy neje semmit sem értett meg az életből. Te gyáva, visította az, és ököllel az arcába csapott, miközben hozzátette: szánalmas vagy. A nappali ablakán át egy jávorszarvas jött be. Folyt belőle a vér. Azt lehetett hinni, hogy ott helyben összerogyik a vérveszteségtől. Mindketten kiszaladtak az előszobába. A szarvas egy pillanatra megállt, aztán a nyitott csúszóajtón átszökkent a konyhába, és annak az ablakán próbált meg kijutni. Az ingatlanközvetítő egyébként felhívta a figyelmüket: az a körülmény, hogy a lakás keresztben átéri a házat, segít abban, hogy a részvény éppen futó árát megkapják abban az esetben is, amikor a tulajdont sürgősen kell eladni. A szarvas szarva beleakadt a konyhaszekrény felső ajtajának fogantyújába. A konyhabútorokat a kialakult helyzet ellenére nemrég újították fel. Az állat rémülten rázta a fejét, le is szakadt a szekrény a falról. Megriadva menekült vissza a nappaliba, szarván az antik szegéllyel díszített empire-szürke szekrényajtó, s egyfolytában bőgött. A férfi meg a nő úgy menekült ki régi otthonából, hogy még a felöltőt se volt idejük magukra teríteni. Káromkodott is később a férfi, amikor fizetni akart a taxisnak, a pénze ugyanis a felöltő zsebében maradt. A nő kiszállt, ő továbbment, így aztán a közös út kifizetése is rá maradt. A helyzet persze enélkül is elég kínos volt így ingujjban. A szarvas egyik ablaktól a másikhoz rohangált. Az volt az érzése, hogy ezek vezetnek ki a szabad világba, de aztán az ablaküvegben mindig megjelent valami egyéb is: fények, tükröződések. És ezek arra késztették, hogy újra meg újra visszahátráljon. Végül a fotelágy fölötti kis ablak felé törtetett. Ezen legföljebb a szarv nélküli feje fért volna ki, de ez most nem számított. Egyik lábát föltette a bútor elhasznált fémszövetére, amely recsegve ereszkedett meg a súlya alatt. Ettől megriadt. Kétségbeesetten próbált kijutni, láthatólag csak ez járt az eszében. Ahogy aztán mindkét első lába fönn volt a fotelágyon, a fémszövet nem bírta tovább: a bal láb átszakította. Megkísérelt megszabadulni újabb ellenfelétől, de akárcsak a szekrényajtótól, ettől se szabadulhatott. Recsegett, csattogott, ahogy erős lábával, amely beleszorult, rúgtataposta. A szarvas, mint tudjuk, lábmunkájával akár egy farkasfalkát is távol tarthat magától, ha a hókéreg nem túl vastag. Most azonban csak annyit tehetett, hogy elbőÁlldogált lábán a fotellal, lihegett, s csupán akkor vadult meg, mikor rakéták ropogtak a levegőben, és bevilágították a szobát. Ritmikusan fújt, szuszogott. Akkor riadt meg ismét, mikor a rendőrautó megérkezett. A Saab a törött ablak előtt állt meg, és a rendőrök mindjárt a hátsó rakteréhez mentek, hogy fejükbe húzzák a kék védősisakot, és magukra öltsék a golyóálló mellényt. Üvöltött a sziréna, s villogott a kék fény is a kocsi tetején. Mire a rangidős rendőrnek eszébe jutott, hogy kikapcsolja őket, szirénázva érkezett a helyszínre az erősítésül riasztott Transit is. A rendőröknek dönteniük kellett a szarvas sorsáról. Legtöbben azon a véleményen dült.