Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyath versei

A NÉMA HAJÓ Húzzák fel a horgonyt a hajón, itt van a napja, Már indul a nagy titku hajó távol utakra. Oly néma, talán utasa sincs, rajta ki élne, Nem leng se selyemsál, se tenyér, intve feléje. Az ittmaradók hangtalanul néznek utána, Könnyezve meredvén a sötét vízi világba. Elment a hajó, vissza nem is tér soha többé. Jaj, ittmaradók! Bánatotok mardos örökké! Lám, itt szeretett, s szerető hasztalanul vár, Mert az, kire várnak, haza nem jön sohasem már. Sok messze hajózó örömest nézi a tengert. Elszáll az idő, senki se jő vissza, ki elment... BÁNAT ÉS EMLÉK Oly messze estem, el se hagy tán e fájdalom, Már hull a lomb, a sok keserű percet fájlalom. Egymás után dereng fel ezer perc, mi elszaladt. Még visszatükröződik a múltból a pillanat: Kávé Emirgán ősi platánfái rejtekén, Hűs szél-bolyongta fán a levél mind, de mind beszél. Bár más, de úgy hasonlít e szentélyhez egy fehér Márvánnyal ékes kút, meg a rávésett költemény; Látom Jeszári verssorait, mely mind furcsa, szép, S hallom megittasodva a tenger bűvös neszét.