Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyath versei

Jegyzetek 1 Buhurizáde Musztafa Itrí (16407-1712) az oszmán klasszikus zene egyik legnagyobb zeneszerzője. Valószínűleg a keringő dervisek, a mevlevik rendjéhez tartozott. Kitűnő nevelésben részesült, jól tudott arabul és perzsául, nagyra értékelték kalligráfiai képességeit, a költészet és a zeneszerzés fortélyait pedig korának legjelesebb mestereitől tanulta. A szultáni udvarban elsősorban énekesi tehetségével tűnt ki, melynek révén megszerezte magának IV. Mehmed szultán (1648-1687) és I. Szelim Giráj krími tatár kán (1671-1704, megszakításokkal) támogatását. Zeneszerzői képességeit az oszmán zene minden területén kamatoztatta. Éppúgy szerzett világi hangszeres darabokat, mint könnyed hangvételű dalokat, a vallásgyakorlathoz kötődő himnuszokat vagy a dervisek elmélyedését segítő zeneműveket. Bár rendkívül termékeny szerzőként ismerték, máig csupán negyven-egynéhány darabja maradt fenn, amelyek azonban az oszmán zenetörténet csúcsának számítanak. - Sudár Balázs. 2 Rifki Melúl Merics /Rifki Melül Meric/ (1901-1964) Török irodalomtudós, költő, művészettörténész. S. B. 3 Nevá kár: A nevá a klasszikus oszmán zene egyik legalapvetőbb „hangneme", makámja. A kár egy régies, sok refrénnel megtűzdelt, hosszú dalforma. Itrí nevá makámban szerzett dalát e forma legtökéletesebb megvalósulásaként tartják számon. - S. B. 4 Nát: Mohamed prófétát dicsérő vers vagy dal. - S. B. 5 Ajin: a mevlevi (keringő) dervisek szertartásának, illetve a szertartás zenéjének az elnevezése. - S. B. 6 Tanbúri Dzsemil bej (Tanbürí Cemil Bey): a 19-20. század fordulójának népszerű török zeneszerzője. a szerk.