Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyath versei

SZEPTEMBER VÉGÉN Elmúlt a nyár. Már Kanlidzsa ősz fürtű vénei Lelkében föltámadnak a múlt őszök évei. Csak egy várost szeretni is oly kurta ám a lét! Csak itt maradna még ez a nyár, csak ne folyna szét; Ejó italt bár éveken át isszuk, vége már, Ily élvezethez egy rövid élet kevés. De kár! Sorsunk: halál. Nem fél szivünk, elpihenni kész, Csak hogy hazánkat már sose lássuk, csak ez nehéz. Kit fogva tart az éj, soha már partot nem talál. Keservesebb e vágyakozás, mint a jó halál. ÚTI GONDOLATOK Most vettem észre csak azt, hogy vén lettem, úgy lehet, Nem látom oly csodaszépnek ma már az életet. A szép varázs eliramlott a hosszú út során, E szép világnak ezentúl nincs oly hatása rám... Egyiptom s Szíria álmom volt ifjúságomon, E szép vidékeket immár közönnyel bámulom, E műemlékeket ifjan, csak öt-tiz éve még Nem láttam volna ilyennek: halom kő-törmelék... Hisz már a föld maga sem más, csak józan ész, anyag, S a lét határai már-már feltűnni látszanak. Sem virradatkor a tenger, sem pusztán nap, ha lejár, Sem megcsodált piramis, sem a Nílus habja, ha vár, Sem Baalbek kora Rómát idéző romjai, Sem Büblosznak Adonisztól maradt emlékei, Sem citromfás ligetek, sem rózsák, sem tulipán, Sem gránátalma, se szekfű, sem illatos banán, Sem Damaszkusz-béli arab dal, mely égre árad, Sem Zahle-szőleje adta részegítő párlat Nem tesz boldoggá soha már, ó jaj, ez az aggkor! - Ezt nem életkor teszi - szólt egy bölcs ember ekkor: - Hit tesz boldoggá, a keresztfán se lenni hitlen. Azt feleltem: - jézus is ifjú volt akkor itt lenn.