Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyath versei

De el nem enyész; hallja egész nép a vitézség Villámrohamán víg paripáink nyeritését! A HAVAZÁS ZENÉJE Varsó 1927 Több, mint ezer év óta ez éj lassú zenéje Hallik, s ez a hosszú havazás zeng ezer éve. Mint messzi kolostorban a bús, méla zsolozsma, Százak szomorú kórusa szól századok óta. Mélyből fakadó orgonaszó dallama árad, Nagy szláv szomorúság. De nekem furcsa e bánat! Mennék el e kortól, e tetőktől a hazámba, Tanbúri Dzsemil bej

6 lemezét hallani vágyva! Megtér örömöm, hogyha e mester dala szárnyal, Szívem tele isztambuli hangok zsivajával. S nincs több havazás, köd se szitál több e határon, Mert már haza, Körfezbe röpített szines álmom. ÉJSZAKA Kandilli ragyog fel álmainkban, Holdfény lebegő hajója villan. Ringó, szinezüst utunkra tértünk, Mentünk, s hazatérni nem reméltünk. Képzelt havasok, fa-látomások... Vízen pihenő hegyóriások... Már vége a könnyű röptű nyárnak, E szép, különös melódiának. Mentünk, sürü ködbe veszve, halkan. Almunk tovaszállt a virradatban. micHroromJWfiíi WSMBIti w