Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyath versei

Ó, a lángész, e teljes világnak Papja volt, zengzetes húrú költő, Része egy foghatatlan csodának, Még tudósok se tudják, ki volt ő. Művei titkosak. Égi kincsek, Halhatatlan világ-béli kincsek? Ily csodás, nagy varázs honnan is jő? Jobb vigaszt nem talál mást a lélek: Hogyha elvágja hangját halálom, S több öröm-zengzetet nem remélek, Elsuhan majd a múlt, mint egy álom, Hintve fényét derűs holnapoknak, Mert e művek talán ott ragyognak Nagy, hajótlan-habú óceánon. ÉNEK MOHÁCSRÓL Voltunk rohanó had, mely előtör, mire virrad, Voltunk a legelső bevetett száz lovas ifjak. Száguldva repültünk mi Mohács téréin által, S megtelt ama nagyhírű mező lódobogással. Győztünk! Ez a hír messzi hazánkat beragyogta, Hogy érte e bátor sereg éltét odadobta. Rózsás e halál; szép tulipán csókja a bére, Mennybéli dicsőség fogadott édes ölére. E földi világtól búcsúzunk: rajta, rohamra! Végső ez a harc! Századokig harsog a hangja! Hősködve jutottunk magas útjára az égnek, Allah közelében fogadott angyali ének. Átérve a menny kapuján, mindünk örömére Értünk örökéletű nagyapáink közelébe. Egy kertbe kerültünk jeles ősök seregével, Egyként elesett hajdani hősök seregével.